<p>Mindig is undorral töltött el a nagy formátumú történelmi személyiségek aktuálpolitikai megerőszakolása, az a bevett gyakorlat, hogy politikai törpék március 15-én újratöltött Kossuth-idézetekkel hőzöngenek, vagy éppen Szvatopluk meg Cirill–Metód szobrokat potyogtatnak maguk után mindenfelé. </p>
Štúr-kultusz Párkányban?
Az indokolatlan szellemidézés nemcsak a holtak nyugalmát zavarja meg, hanem az élőkét is. A legtöbb politikus ezzel mit sem törődve marad önjelölt történész, a hatalom által sulykolt vulgáris történelemszemlélet pedig nemcsak az emlékműveken, város- és utcaneveken hagy nyomot, hanem a tankönyvekben, az oktatáson, rosszabb esetben pedig a közgondolkodáson is.
A gyakorlat persze nem új keletű. A századfordulón például gombamód terjedtek Magyarországon a Kossuth és Petőfi utcák, terek, szobrok, emlékművek olyan városokban, községekben is, ahol a többségi lakosság nem magyar ajkú volt. Az már akkor sem számított, hogy a névadónak adott esetben az égvilágon semmi köze nem volt ahhoz a településhez, ahol utcát neveztek el róla, vagy éppen szobrot emeltek neki. Annál fontosabb volt, hogy magas hőfokon tartsák a lakosság hazafias lelkesedését, és különösen a nemzetiségileg sokszínű régiókban emlékeztessenek mindenkit arra, ki az úr. Minden Kossuth-emlékmű, utca és tér egy kis mozaikkocka volt a magyar nemzetállam utópikus elképzelésében, amely végül, mint tudjuk, csúfos kudarcot vallott.
Ugyanez az utópikus–nacionalista szemléletmód köszön most vissza a Matica slovenská törekvésében, hogy egy jobbára magyarok által lakott városban olyan szlovák történelmi személynek emeljen szobrot, aki soha nem élt ott, és talán azt sem tudta, merre keresse Párkányt a térképen. Az, hogy 67 évvel ezelőtt, a reszlovakizálás jegyében minden megalapozottság nélkül ugyanennek a történelmi személynek a nevét erőszakolták a városra, csak tovább fokozza az elképzelés abszurditását.
A kormánypárt hathatós támogatását élvező maticás köröket ismerve persze csak az a kérdés, miért tartották magukban eddig ezt a briliáns ötletet. Ha korábban előhozakodnak vele, talán sikerült volna Štúr születésének kétszázadik évfordulójára, 2015. október 28-ra időzíteni a szobor leleplezését, sőt a híres vásárt is át lehetett volna tolni erre a jeles napra. Végül is nincs még egy hely a világon, amely a nagy nemzetébresztő nevét viselné. Itt az ideje hát, hogy kezdetét vegye a párkányi Štúr-kultusz, és ha valaki megint előhozakodna azokkal a fránya tényekkel, akkor majd legfeljebb átírnak néhány életrajzot meg tankönyvet. Ez a legkevesebb.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.