Stratégiakeresők

Ki emlékszik arra, miért is tart szombaton küldöttgyűlést az SZDSZ? Rég volt már, hogy az SZDSZ legnagyobb bajaként a tavalyi tisztújítással kapcsolatos botrányt tartottuk számon. A belső vizsgálat nem zárult megnyugtató eredménnyel, mert bár a botrány több vitás ügyből állt össze, a kiküldött vizsgálóbizottság csak a borsodi visszaéléseknek járt utána. A mostani tisztújítás azonban kompenzálhatja az ügy politikai következményeit, bármi és bárki volt is a háttérben.

Sok víz lefolyt azonban a Dunán a botrány kezdete óta, s ezalatt az SZDSZ összes problémája a felszínre jött. A liberálisok az egészségügyi és az adóvita miatt meglepő tempóban távoztak a koalícióból. A kilépés után derült ki – pontosabban: sejthető volt, de bebizonyosodott –, hogy nincs igazán kitalálva, mihez kezd az SZDSZ ellenzékben. A hozzá legközelebb álló párt még mindig az MSZP. A Fidesz hatalomra kerülését egyenesen veszélyesnek tartanák a liberálisok. Viszont, ha támogatják az MSZP-t a Fidesz visszatérésének megakadályozása érdekében – sok kormánypárti (Fidesz-ellenes) publicista dühösen követeli, hogy tegyék ezt –, akkor minek léptek ki a koalícióból? Ha az egypárti kormány megbuktatásában segédkeznek, akkor az előrehozott választást sürgetik meg, ami az SZDSZ végét jelenthetné, hiszen ma a párt támogatottsága 1-2%-ra taksálható. Másrészt, egy általuk nagyon nem kívánt politikai erőt segítenének abban, hogy mihamarabb megszerezze a kormányzás jogát. Nyilván a Fidesz se sietne hatalomhoz juttatni az SZDSZ-t, nos, ez fordítva is így van.

A klasszikus kérdésre – mi a teendő? – látszólag könnyű a válasz. Az SZDSZ világos program mentén próbálhatna megerősödni, továbbá ugyanennek révén azt meghatározni, mit támogat a kormány előterjesztései közül és mit nem. Csakhogy a liberális párt nem véletlenül süllyedt oda, ahol van. Épp a világos program hiányzik jó ideje, ami pedig ismert és érthető volt belőle, azt a választópolgárok nagy többsége mélységes ellenszenvével tüntette ki. Elcsépelt kifejezés már a magyar politikában az „identitásválság”, de az SZDSZ helyzetére illik. Nem biztos, hogy a szabad demokraták identitásválsága a legmélyebb a magyarországi politikai szereplőké közül, de tény, hogy küzdenek vele, s az is, hogy őket zavarja a leginkább – más pártok láthatóan nem mindig csinálnak ebből ügyet.

A liberálisok jövőjéről pillanatnyilag annyit tudni, hogy Kóka János a gazdasági liberalizmus köré építené az SZDSZ új programját (is), Fodor Gábor pedig szociálliberális húrokat penget, emellett a zöld értékekkel egészítené ki a liberális politikát. Markáns különbség továbbá, hogy Kóka János teljes politikai pályafutását a politikusi népszerűséglista utolsó harmadában töltötte, Fodor viszont általában a felső harmadban helyezkedett el. Erről azonban maga Fodor is tudja, hogy keveset jelentene, ha ma pártelnökké választják. Az új vagy újraválasztott elnöknek hetei lesznek csak arra, hogy megtegye, amit rég nem tett meg senki az SZDSZ-szel: pályára állítsa egy világos stratégia mentén. Ennek híján a liberálisok nem lesznek tárgyalóképesek a költségvetési vitában, s előfordulhat, hogy a költségvetés esetleges elutasításával olyan helyzetben járulnak hozzá az előrehozott választáshoz, amikor éppen nekik nincs arra semmi szükségük.