Status quo újratöltve

Azt a történetet ismerjük. Az MKP 2006 és 2010 között ellenzékben gyakorlatilag egész politikáját a status quo mint egy homályos fogalom védelmére, majd annak megsértésén való kesergésre építette fel. A Smer-kormány ezzel kapcsolatban már a kezdetektől sem tartotta be az ígéretét, Ján Mikolaj hírhedt földrajzinév-ügyével kapcsolatban pedig végérvényesen kiderült, hogy a fogalom üres, semmit nem jelent a nacionalista kormánypártoknak.

Az előjelek most is hasonlóak. Robert Fico a kisebbségi jogok érinthetetlenségéről szóló kijelentésében az a legszebb, hogy a jövőbeni kormányfő két olyan intézkedést helyezett rögtön kilátásba, amelyek a tágabb értelemben vett status quót azonnal fel is rúgják. A kisebbségügyi miniszterelnök-helyettes posztjának megszüntetése szimbolikusan helyezi alacsonyabb szintre az etnikai problémát, míg a kettős állampolgárság módosítása gyakorlatilag is a szlovákiai magyarok elleni diszkriminatív intézkedés: hiszen célzottan a magyarországi lakhely nélküli felvidékiek számára lehetetleníti el a magyar állampolgárság felvételét.

A kérdés ezek után az, hogy miféle status quóra gondolhatott Fico, amit a Smer állítólag meg szeretne tartani. A kétnyelvű ügymenetet könnyítő határozatokat, melyek a kisebbségi nyelvhasználati törvényhez köthetőek, akár érvényben is hagyhatja. Ugyanis azok ebben a pillanatban nagyon kevés konkrét vállalást tartalmaznak a hivatalokra nézve. A kisebbségi helynévlistáról a gyakorlat megmutatta, hogy a hivatalok az elmúlt években az érvényes törvények ellenére sem tették ki a táblákat. A status quo kilátásba helyezése más esetekben kimondottan baljós előjel: hiszen Pered az előző hétvégén határozott arról, hogy megváltoztatja a nevét, márpedig ez pozitív előjelű változás – lenne.

Úgy, ahogy hat éve az MKP képességeit haladta meg a helyzet kezelése, a Híd is hasonló csapdába eshet a Smer nemzetiségi politikájának kezelésénél. Pedig a megoldás viszonylag egyszerű: az etnikumból és nemzetiségből fakadó jogokat, követeléseket nem az aktuális állapothoz kell mérni, hiszen akkor különbséget kell tenni elfogadható és elfogadhatatlan, a status quót sértő és nem érintő visszalépés között. Helyette egy pártnak fel kell állítania azokat a célkitűzéseket, amelyeket el szeretne érni a kisebbségpolitika terén, és ehhez mérni az aktuális jogállást. Ez persze munkát, elveket és konfrontatívabb hozzáállást igénylő feladat.

A következő négy év során eldől, miként birkózik meg vele a Híd.