Sólyom – az öntörvényű

HÁTTÉR

Három éve lépett hivatalba Sólyom László. A köztársasági elnök tevékenysége – korábbi ígéretének megfelelően – teljesen eltér elődei gyakorlatától, ezért annak megítélése is meglehetősen ellentmondásos. Az államfő továbbra is vezeti a politikusok népszerűségi listáját, ám hamar „felzárkózott” a mezőnyhöz: elődeihez hasonló, kezdeti 70-80 százalékos bizalmi indexét 50 pont körülire tornázta le.

Az Alkotmánybíróság első elnöke határozott elképzelésekkel költözött be a Sándor palotába. Megdöbbenést keltett azon kijelentése, hogy nemcsak a pártoktól, hanem a közvéleménytől is független lesz. „Nem akarok szeretett elnökünk lenni” – fogalmazott, és ehhez tartotta is magát. Elődei inkább protokolláris, a belpolitikától nagy távolságot tartó magatartásával ellentétben Sólyom László sokkal többet szerepel, és sokkal többször, ráadásul igen keményen szól bele a politikába, bírálva az ellenzéket is, de leginkább a kormányt, és nem „párbeszél”, hanem kinyilatkoztat.

Határozott és kiszámíthatatlan

Öntörvényűsége a kezdetektől megnyilvánult. Nem kért az 50 milliós beiktatási ceremóniából, viszont szóvá tette, hogy nem találnak neki méltó rezidenciát. Első interjújában bejelentette, hogy addig nem megy az Egyesült Államokba, amíg ujjlenyomatot vesznek a beutazóktól. Megszüntette azokat a hétfő reggeli találkozókat, amelyeken korábban Mádl Ferenc és Göncz Árpád a miniszterelnökkel és a házelnökkel vitatta meg az ország dolgait. (A balatonőszödi beszéd nyilvánosságra kerülése után megszűntek a kormányfővel tartott egyeztetések is. Sólyom László nehezményezte, hogy korábban, amikor a gazdaság állapotáról kért tájékoztatást a miniszterelnöktől, „csalódást keltő” anyagot kapott.) Ehelyett a konkrét ügyekben folytatott megbeszéléseket választotta.

Visszatérő kudarca személyi politikája, amelyet szintén a függetlensége jegyében hirdetett meg. Az alkotmányból kiindulva (a köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés a képviselők kétharmadának szavazatával választja az ombudsmanokat, a legfelső bíróság elnökét és a legfőbb ügyészt) megszüntette azt a korábbi gyakorlatot, hogy egyeztet a pártokkal a jelöltekről, és csak szakmai alkalmasság alapján, egyedül jelöl. A pártoknak viszont ez nem tetszik, és a szavazati arányokból kiderül, hogy nem csak a kormányoldalnak vannak ezzel problémái. Ezért nincs még adatvédelmi biztos, nincs elnöke a Legfelsőbb Bíróságnak, ezért kellett többször is szavazni az országgyűlési biztosokról és a legfőbb ügyészről is.

Belga vagy sem?

Távolságtartását azonban hamar megkérdőjelezték. Bár ő pártok felett állónak, egyenesen „belgának” nevezte magát, az első kételyek már 2006 elején felmerültek, amikor Orbán Viktor az államfőnél tett látogatása után bejelentette, hogy hányat is kell aludni a választásokig. Később beigazolódott, hogy a Fidesz elnöke pontosan számolt, és bár az államfő is cáfolta, hogy konzultált volna a dátumról a politikussal, a történtek nem tettek jót az imázsának.

Kritikával leginkább a kormányt és a kormánypárto(ka)t illeti, ezért ha fideszesnek nem is, azért jobbosnak már elkönyvelték. Ennek legegyértelműbb bizonyítékát abban látták a baloldalon, hogy az őszödi beszéd miatt kirobbant zavargások kapcsán először elítélte ugyan az erőszakot, az önkormányzati választások estéjén azonban kvázi távozásra szólította fel Gyurcsány Ferencet, akkor, amikor a botrány kezdett lecsengeni. Pedig időnként kapott a jobboldal is. Elítélte az Árpádsávos zászlók használatát is, és többször is összefogást sürgetett a pártok között.

A jobbról érkező nyomás ellenére nem „meszelte el” a megszorító csomagot 2006-ban. Sólyom László tartotta magát korábbi ígéretéhez: posztját nem tekinti az alkotmánybírói regnálás meghosszabbításának, így olyan esetekben él törvény adta jogaival, amikor az különösen indokolt. A törvénycsomag nem alkotmányellenes, viszont súlyos gazdasági következményekkel járna, ha nem lépne hatályba, az Alkotmánybírósághoz pedig bármelyik magyar állampolgár fordulhat – indokolta az államfő. A gyűlöletbeszéd-törvényt azonban továbbította korábbi munkahelyére, és az el is meszelte a szocialista javaslatokat.

Sikerek és kínos momentumok

Legsúlyosabb fiaskói közé tartozik, hogy 2006-ban nem fogott kezet a március 15-én kitüntetett Fekete Jánossal, a Kádár-korszak emblematikus bankárszemélyiségével. Ezt utóbb megbánta. Egy másik kitüntetéssel kapcsolatos döntésével pedig pályafutása talán legnagyobb viharát kavarta 2007-ben: a miniszterelnök javaslata ellenére megtagadta Horn Gyula kitüntetését, de nem a volt kormányfő karhatalmista múltja miatt, hanem amiért Horn állítólag máig ellenforradalomnak tartja 1956-ot, és egy német lapnak adott nyilatkozatában közölte, a pufajkások anno a törvényes rendet védték.

Bár meglehetősen öntörvényű, sok esetben kiszámíthatatlan, néhány dologban igen következetes: eredeti szándékának megfelelően sokat törődik a jogállamisággal, a határon túli magyarokkal és a környezetvédelemmel. Amikor csak lehet, igyekszik megvédeni az embereket a politikusoktól. Például a lehető legrövidebb kampányra ad csak lehetőséget a pártoknak, és legelső – egyébként a nemzeti zászló hiánya miatt nagy port kavart – újévi köszöntőjében arról beszélt, hogy a felelős ember reális ígéreteket várhat csak el a pártoktól.

Szívügye a „civil kurázsi” és a környezetvédelem: első kezdeményezései egyikeként létrehozta a „zöld államelnökök” hálózatát, biciklizett a Critical Mass-on, gyalogolt a Zengőn a katonai radar építése ellen tiltakozva, és bejárta a nemzeti parkokat. Idén áprilisban külön is elment abba a Hollán Ernő utcai jegyirodába, amelyet szélsőjobbosok támadtak meg. Az erőszakba torkolló melegfelvonulásról azonban nem volt egy szava sem, igaz, a miniszterelnök által kezdeményezett közjogi méltóságok találkozóján részt vett.

Hónapok óta háttérben

Az utóbbi időszakban azonban a korábbiakhoz képest sokkal kevesebbet szerepel. Az első két-két és fél évben történt megnyilvánulásaiban pedig igen messze került attól a megválasztása előtt hangoztatott credótól, hogy kizárólag a legalapvetőbb morális kérdésekben kíván véleményt mondani. A köztársasági elnök számos nyilatkozata, beszéde aktuálpolitikai, sőt, végül már gazdaságpolitikai jelentőséggel is bírt. Tavaly augusztusban például tárgyalást kezdeményezett a pártokkal a költségvetésről és a költségvetési hivatal felállításáról.

Az utóbbi hónapokban azonban visszavonult. Interjút utoljára februárban adott a népszavazásról és az egészségbiztosítási törvényről, míg korábban három-négy hetente jelentek meg vele készült interjúk. Az utóbbi hónapokban leginkább nemzetközi elfoglaltságainak tett eleget. Legközelebb augusztus 20-án várhatunk tőle belpolitikai vonatkozású kijelentéseket. (hírszerző.hu)