Sok választás Ausztriában

Míg Szászországban a kereszténydemokraták egy százalékot vertek az AfD-re, addig Brandenburgban ezt a német szocialistáknak sikerült előadni. Az AfD mindezek mellett is nagyon erős eredményt hozott, második helyen végzett, míg az apró Türingiában első lett.

Ausztriában a vezető helyre a radikális Szabadságpártot (FPÖ) mérik, szorosan nyomában az egykori koalíciós társa, a konzervatív-jobboldali Néppárt (ÖVP), majd ezután következnek a többiek. A 2017-es FPÖ–ÖVP koalíciót az Ibiza-botrány után az ÖVP és a zöldek kormányzása váltotta. Ezt még az ifjú titán Kurz kezdte el, aki azóta a rövid kormányzását övező botrányok miatt felcsapott szílícium-völgyi tanácsadónak, de alighanem a visszatérés gondolatát nem hessegeti el.

Különösen érdekes az a változás, amelyen az FPÖ szlogenjei az elmúlt hónapokban – tehát csak az európai parlamenti választás óta – keresztülmentek. A párt addig a magyar közegből is jól ismert Zelenszkij–Ursula von der Leyen plakátokkal kampányolt, hangsúlyosan hozva a külpolitikai témákat, szankciók ellenzését, oroszbarátságát. Ez mostanra átváltozott, egyfajta néppártiasság jelent meg, ahol a „mindenki kancellárja” és néha a náci időszakra utaló „népkancellár” kifejezés jelent meg. A migrációellenesség megmaradt, de mondjuk úgy, hogy az FPÖ magához képest egy pozitívabb identitást igyekezett előhozni, amely köré gyülekezni lehet.

Ez részben az amerikai választási kampány friss módszereinek azonnali átvételét is mutathatja, illetve azt, hogy láthatóvá váltak az FPÖ-től markánsan jobbra álló, valóban neonáci erők, az identitárius mozgalom és társai jegyében. Végül pedig kormányzóképes arculatot kell sugallani, tehát ugyanaz a kihívás áll előttük, mint Le Pen franciaországi Nemzeti Tömörülése előtt. Nem lehet forradalmat kiabálva kormányozni, mert a kormányban már várhatóan máshogy működik a döntéshozatal.

Az ÖVP ezzel szemben igyekszik olyan forgatókönyvekkel készülni, ahol majd nem az FPÖ-vel, hanem a többi kis párttal kormányozna együtt. Egyik koalíció sem lesz egyszerű, ahogy az is biztos, hogy az FPÖ hiába nyerné meg a választást, egyedül nem fog tudni kormányt alakítani. Ez a nyugati demokráciák előnye, hogy a győztes nem visz mindent, egyébként még Szlovákiában sem, ez ugye a 2010 után módosított magyar választási rendszer jellemzője lett.

Nem mindegy, hogy az osztrák kancellár végül a Patrióták–FPÖ vonalról kerül ki, vagy moderáltabb pártok részéről. Jelenleg az utóbbira van nagyobb esély, és ezzel a Patrióták egy reménysége elveszhet, hogy a frakció részéről az Európai Tanácsban egyedül üldögélő Orbán Viktor mellé bekerülhet egy másik patrióta kormányfő.

Ausztria ráadásul szövetségi állam, úgyhogy az osztrák polgárok a helyi vezetőikre legalább annyira számítanak, mint Bécsre, ami pedig jól mutatja, hogy a szövetségi struktúra – a hatalom delegálása – kis országokban is teljesen működőképes. Majd egyszer hátha mi is megfontoljuk, egy olyan cezúra után, amikor megint érdemes a tanulságokra figyelni.