Sok jelölt közt elvész a győzelem

Ilyen pedig általában nem szokott lenni, illetve, ha igen, akkor azt is meg kell kérdezni, milyen szempontok alapján elemezzük a történteket. Ám annak ellenére, hogy az összkép árnyalt, néhány tényállás első látásra is megállapítható.

A jobboldal leszerepelt. Helyesebb ez a megállapítás, mintha azt írnánk, győzött a bal. A kormánypártok nagyvárosi jelöltjeinek többsége ugyanis elsősorban azért nem nyert, mert sok esetben az egy szem baloldali-populista-nacionalista (tessék választani) irányvonalú jelölttel szemben több jobboldali is versenybe szállt. Vesztükre.

Tovább árnyalja a képet a fővárosi – mely szimbolikus politikai csata helyszíne volt – eredmény: itt két évtizednyi, az utóbbi években egyre inkább elkorrumpálódó jobboldali városirányítás után az egy darab jobbos jelöltnek is nehéz dolga akadt a magát függetlennek mondó Milan Ftáčnikkal szemben. Aki előtte négy évig irányította botrányoktól mentesen a legnagyobb pozsonyi városrészt. Ebben a történetben pedig már csak hab a tortán, hogy a jobboldal olyan közös jelölttel rukkolt elő, akit az átlagválasztó mindennek – színésznőnek, nagymamának, nagykövetnek – el tud képzelni, csak főpolgármesternek nem nagyon.

Hiába hangoztatta a választások után Ftáčnik, hogy a Smer nélkül nem győzhetett volna, ennek ellentettje is tökéletesen igaz. Persze, győzelméhez kellett, hogy Ficóék ne állítsanak ellenjelöltet – ami elemi érdekük volt – és drága kampányának finanszírozásához jól jött a smeres háttéremberek pénze. Ha viszont Robert Fico nem a választások éjszakáján öleli át teátrálisan Ftáčnikot, hanem még a választások előtt, akkor szinte borítékolható lett volna a szombatival ellentétes eredmény. Mindezek ellenére e sorok szerzője úgy véli, néha szükség van egy jól irányzott oktatói jellegű pofonra – ezt most a pozsonyi jobboldal kapta. Az utóbbi években mutatott teljesítményéért meg is érdemelte.

Nem úgy Kassán, pontosabban igen, csak ott másért járt volna a tasli. Az ország második legnagyobb városában sima jobboldali győzelem születhetett volna, ha az SDKÚ–KDH–MKP jelöltjének, az eddigi főpolgármesternek – akinek ténykedése sikeresnek volt mondható – csak a Smer jelöltjével kellett volna versenyeznie. Ehelyett kelet fővárosában a jobboldali szavazatok két jelölt között oszlottak meg, s győzött a nevető harmadik, az örökké mosolygó – ám emellett rövid politikai pályafutása alatt mást felmutatni képtelen – Richard Raši. Akit, csak mellékesen jegyezzük meg, a helyi viszonyok ismerői a Pavol Paška körüli üzleti érdekcsoportok bábjának tartanak.

A sort tovább lehetne folytatni az ország többi kisebb-nagyobb városával, ahol egymás ellen induló jobboldaliakat, illetve nem egy esetben baloldali jelöltet támogató jobboldali pártokat találnánk. A választások tanulsága egyértelmű: ha a jelenleg kormányzó jobboldali pártok sikeresebbek akarnak lenni, akkor ugyanazt a taktikát kell folytatniuk, mint a parlamenti választások után. Együtt kell működniük. Csak itt ezt még a választások előtt el kell kezdeni.