Sírni vagy nem lenni?

A rossz nyelvek szerint elég volt Brüsszelben vagy Strasbourgban kijelenteni, hogy magyar vagyok és elnyomnak, a többit az akkori szlovák diplomácia párbeszédet teljesen kiiktató hozzáállása tette teljessé. Egészen 1998-ig a szlovákiai magyarság számára az ellenzéki paradigma volt az alapvető kisebbségi stratégia. A magyar politikai elit által leginkább szorgalmazott nyelvi, oktatási és kulturális jogok használatát szorgalmazó lépésekre a frusztrált mečiari adminisztráció egyre idegesebben reagált. A stratégia része volt az európai és amerikai érdekkapcsolatok kialakítása, valamint a három magyar párt által kiépített európai pártstruktúrákba (konzervativ, ill. liberális) való integrálódás. A ’98-as parlamenti választások eredménye megváltoztatta az ellenzéki szerepvállalásról alkotott elképzelést, a magyarság a kormányba lépést választotta.

Civil szerveződéseinknek meghatározó szerepe volt a külföldi kapcsolatok, ha úgy tetszik, a lobbi kiépítésében. A nemzetközi szervezetekhez – ENSZ, ET, EBESZ – politikai párt nem küldhet képviselőt, csupán nem kormányzati szervezet. Ennélfogva a magyar érdekeket a ’90-es évek elejétől a Márai Alapítvány, az MKDM által létrehozott Mécs László Alapítvány, később a Fórum Intézet, ill. a Kalligram Alapítvány képviselte a nemzetközi fórumokon. Újabban eltérő stratégiával jelentkezik az új vezetéssel fellépő Magyarok Világszövetsége Szlovákiai Országos Tanácsa . A Soóky Gál László nevével fémjelzett szervezet visszatért ahhoz a kritikus hangvételhez, amely a kormányba kerülése előtt a magyar pártokat is jellemezte. Az általános MKP vélemény az, hogy míg az MKP felelősséggel tartozik mind választóinak, mind a kormánykoalíciónak, addig egy civil szervezet legjobb esetben is tagsága nevében mondhat véleményt. A hazai civil szerveződések munkájának hatékonyságát és társadalmi bázisukat nem tagságuk, hanem az általuk végzett professzionális műhelymunka, elemző tevékenység adta. A múlt heti brüsszeli, európa palamenti meghallgatáson azonban nemigen lehetett szó elemzéseken alapuló tényekről. A meghívó szerint legalábbis „A nemzeti közösségek Szlovákiában: az EU felelőssége” című szemináriumon Mihajlovics József elemezte a nemzeti közösségek helyzetét, Soóky Gál László Patrubány Miklóssal a nemzeti közösségek védelmének jogi kérdéseit boncolgatta. Sajnos nincs birtokomban semmilyen, az előadók által kidolgozott stratégiai-jogi vagy egyéb dokumentum. ĺgy csak a gyér sajtóhírekből lehet sejteni, mi is hangozhatott el Brüsszelben, de a meghívón nem szerepelt az MVSZ SZOT vagy bármilyen politikai párt neve.

Egy valami nem változott a bársonyos forradalom óta a szlovákiai magyarok körében. Ellenzéki vagy kormánypozíció, az itteni magyarság az európai integrációra van kondicionálva. A legnagyobb víziónk az ország euroatlanti integrációja. Amikor ez a cél kézzelfogható közelségbe került, azt is meg kell tudnunk fogalmazni, mit tudunk Európának nyújtani. Ahogy Petőcz Kálmán, Szlovákia genfi ENSZ-nagykövete is megfogalmazta nemrég egy Új Szó-interjúban, új, tudatos, lokális, regionális, országos és globális szintet tükröző, kisebbségi stratégiát kell felépíteni, s annak az elért eredményeken és nem sérelmeinken kellene alapulnia. Az eredményekre csak egy példát említenék: a szlovák–magyar politikai párbeszéd az egyetlen (többé-kevésbé) sikeres példa a kisebbség–többség kapcsolatában. Elég, ha a közeli Balkán csődjére gondolunk. Az interetnikus kapcsolat különösen az arab–izraeli párbeszéd, ill. az iszlám és a nyugati világ eredményes kommunikációjának hiánya fényében még fontosabbnak tűnik.

Mind a szlovákiai magyar politikai elitnek, mind az értelmiségnek tudatosítani kell, hogy a mai globalizált világban nemcsak a magyar kisebbség, hanem Szlovákia is porszem. Az EU-tagság már nem cél. A kritikai hozzáállásnak fontos szerepe van a kisebbségvédelmi stratégiában, főleg az olyan „egypártrendszerben”, amely a szlovákiai magyar pártpolitikai életet jellemzi. Tények és megalapozott vélemények nélkül azonban az ellenzékiségnek annyi súlya lehet, mint a HZDS-nek ’98 után demokratikus ellenzékként. Elvárásainkat Európa és Szlovákia felé meg kell tudni fogalmazni, az érdekérvényesítési technikákat otthon is alkalmazni kell. Emellett a hangsúly legyen azon, mit tudunk nyújtani Európának.