<p>A múlt heti ünnepi európai uniós csúcson elfogadott római nyilatkozat úgy vonulhat be a történelembe, mint amelyben lefektették a többsebességes Európát. </p>
Sebesvonat indul
Bár ez a fogalom szó szerint nem szerepel a szövegben – állítólag Donald Tusk, az Európa Tanács lengyel elnöke és a visegrádi négyek kérésére –, de a lényege kiolvasható abból a mondatból, hogy az európai uniós tagállamok közösen fognak cselekedni, ám ha a tagállamok tempója eltérő, akkor később bárki csatlakozhat egy-egy olyan kezdeményezéshez, amelyet a tagállamok szűkebb csoportja indított el. Donald Tusk egyáltalán nem lelkesedik a többsebességű Európáért, ünnepi beszédében sem titkolta ezt. Kijelentette, hogy az alapító atyák hatvan éve nem „a többsebességről meg a különféle exitekről vitáztak, hanem hitet tettek a közös Európa mellett”. De lengyel politikusként Tusk tett egy-két megjegyzést „saját, tágabb régiója” címére is. Leszögezte, hogy nem elegendő az egység megőrzésére vonatkozó felhívásokat közzétenni és tiltakozni a többsebességű Európa ellen, hanem valóban tiszteletben kell tartani az „olyan közös értékeket, mint az emberi jogok, a szabadságjogok, a szólásszabadság és a gyülekezési szabadság, a hatalmi ágak szétválasztása és a jogállam, mert ezek a valódi közös értékeink”. Egyszóval mindenkinek azt tanácsolta, aki most a kétsebességes Európa ellen tiltakozik, hogy nézzen magába, jómaga mivel járult hozzá annak kialakulásához. Amikor a szlovák kormányfő a lengyel, magyar és cseh kollégája társaságában van, azt hangoztatja, hogy ellenzi a többsebességű Európát. De szemben például Beata Szydlo lengyel kormányfővel, aki azt mondja, „soha nem fogjuk elfogadni a többsebességes Európát”, Fico mást mond, amikor nem a visegrádi négyekkel közösen nyilatkozik: „Ha realitássá válik a többsebességes Európa, akkor Szlovákia az európai maghoz akar tartozni, nagyobb sebességgel akarunk előre haladni”. Tipikus a szlovák kormányzatra ez az „ellenzem, de ha nem sikerül megakadályozni, akkor oda akarok tartozni” magatartás. Miroslav Lajčák külügyminiszter azt hangoztatta, Szlovákiának létfontosságú érdeke, hogy a maghoz, a gyorsabb Európához tartozzon, de garanciákra van szükség, „hogy egyetlen tagországnak sem kell olyan kezdeményezéshez csatlakoznia, amelyhez nem akar”. Viszont minek lenne a gyorsabb Európában egy olyan tagállam, amely azt mondaná, csak lassan a testtel, „ne kényszerítsenek arra, amit én nem akarok”? Hiszen senki nem kényszeríti, hogy oda furakodjon, a gyorsabbak közé, a belépés önkéntes. A szlovák kormányzati politikusok nyilatkozataiból az szűrhető le, hogy ha a gyorsabb Európához tartoznának, pontosan azt tennék ott is, ami miatt a többsebességű Európa kialakult. A schengeni övezetbe és az eurózónába a Fico-kormány alatt került be az ország, de Fico akkor csak felkapaszkodott arra a vonatra, amit még a Dzurinda-kormány indított el. Most más a helyzet. A vonat most fog indulni, és nem lesznek rajta potyautasok. Fico nem tud rá felkapaszkodni, hanem neki is részt kell vennie az indításban, ha valóban ezt akarja. Először kerül olyan helyzetbe, hogy nem valamilyen politikai örökség átvételével kerül egy elit klubba, hanem neki magának kell bejelentkeznie.A szerző a Trend hetilap kommentátora
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.