Schröder pártja nyerte a német választásokat

A hétfő hajnalban ismertetett előzetes hivatalos eredmények alapján a szociáldemokraták (SPD) és a zöldek jelenlegi koalíciója kormányozhat tovább Németországban a vasárnapi parlamenti választások eredményeként.

Az SPD és a keresztény uniópártok (CDU-CSU) egyaránt a szavazatok 38,5 százalékát nyerték el. A zöldek a voksok 8,6, míg a liberális Szabad Demokrata Párt (FDP) 7,4 százalékát szerezte meg.

Az SPD 251, a zöldek 55, az uniópártok 248, az FDP 47 képviselői hellyel rendelkezik majd az új összetételű Bundestagban. Az egykori keletnémet állampárt jogutódja, a Demokratikus Szocializmus Pártja (PDS) nem érte el az ötszázalékos küszöböt, de két kelet-berlini jelöltje bejutott a Szövetségi Gyűlésbe.

"Választási krimi"

Ezzel ,,a német választási krimi" éjszakáján több órán át tartó trend fordult meg, amelynek az volt a lényege, hogy a CDU-CSU nyerte meg a választásokat, ő alakítja majd a legerősebb frakciót a Bundestagban, míg az SPD, főleg a zöldek jó szereplésének köszönhetően, tovább kormányozhat. A fordulatot az SPD - magyarázták a tévéállomásokon - annak köszönheti, hogy többletmandátumokat szerzett.

Többletmandátumok akkor keletkeznek, amikor valamelyik párt több, egyéni választókerületben győzelmet aratott képviselővel rendelkezik, mint ahány járna neki a pártlistára leadott szavazatok alapján. A német választási rendszerben a pártlistákra leadott szavazatok alapján alakul ki a Bundestag összetétele. Eredetileg az új összetételű Bundestagban 598 képviselő dolgozott volna, számuk a többletmandátumok birtokosaival bővül.

Gerhard Schröder kancellár és külügyminisztere, Joschka Fischer még a hivatalos eredmények ismertetése előtt bejelentette, hogy hamarosan megkezdik a koalíciós tárgyalásokat. Fischer arra kérdésre, hogy pártja magas árat kér-e szövetségesétől az együttműködésért, tömören annyit válaszolt: "megkezdjük a koalíciós tárgyalásokat". "Tudjuk, hogy sok ember kívánja ezt az felállást. Jó eredményt értünk el. Szerénynek kell lennünk a győzelemben".

Menetrend

A német parlamenti választás eredményének ismertté válása után a pártok elkezdik a koalíciós tárgyalásokat, s elvben mindenki tárgyalhat mindenkivel. Az új összetételű Bundestag legkésőbb a parlamenti választás utáni 30. napon ül össze - a frakciók már korábban megalakulnak -, ekkor jár le hivatalosan a régi összetételű Szövetségi Gyűlés megbízatása. Az ülést a legidősebb képviselő nyitja meg, majd tiszavirág életű elnöki posztját átadja az új házelnöknek. Egy 1920 óta érvényes szokás értelmében a házelnököt a legerősebb frakció állítja.

A Bundestag választ kancellárt (kormányfőt), általában a második, vagy a harmadik ülésen, idén ez október közepén várható. A kancellár-választásra pontos határidőt nem szabtak meg, az 1990-es választást követően csaknem egy hónap telt el a Bundestag alakuló ülése és a kormányfő megválasztása között.

Kancellár választás

Formálisan a kancellár személyére az államfő tesz javaslatot, az új kormányzati koalíciót alkotó pártok ajánlására. A parlamenti képviselők fele plusz egy főnek a szavazata szükséges ahhoz, hogy valakiből kancellár legyen (kancellári többség). Jelen esetben ez 300 szavazat (598 fős az új Bundestag), ha nem lesznek az idén többletmandátumok. Amennyiben az államfő által javasolt személy mégsem kapná meg a képviselők fele plusz egy főnek a szavazatát, a parlamenten a sor. Két hétig próbálkozhat választási fordulókkal. Ha végképp nem jönne össze az abszolút többség, a végén már az egyszerű többség is elegendő: azt választják, aki a legtöbb szavazatot kapja. Johannes Rau államfő kinevezheti ezt a személyt kancellárnak, de fel is oszlathatja a parlamentet, s akkor új választásokat írnának ki.

Alkalmazhatják a konstruktív bizalmatlansági indítvány intézményét is: a többség bizalmatlanságot szavaz a kancellárnak, s egyúttal utódjának megválasztásával buktathatja az eredeti kancellárt. 1982-ben Helmut Kohl (CDU) így lépett Helmut Schmidt (SPD) helyére.