Schmittelés, avagy tényleg így néz ki a jövő?

A szerző személye meg indifferens (nem is tartják számon), hiszen közösségi költészetről van szó. Mondom, mostanáig ezt gondoltam. Azt hiszem azonban, hogy felül kell vizsgálni a folklorisztika több alaptételét is. Mi történt? Az Új Szó 2015. március 13-i számában megjelent egy Miklósi Péter által velem készített, Somogyi Tibor fotójával kiegészített interjú, Mi is a (folklór)hagyomány? címmel . Most meg mire bukkanok? A Felvidék.ma honlapján egy velem folytatott beszélgetésre (írta: felvidék.ma), a következő címen: A felvidéki magyarság önismeretét meghatározzák az etnográfiai kutatások. Tulajdonképpen ugyanarról a szövegről van szó, ami az Új Szóban megjelent (nota bene: egy, a Fórum Kisebbségkutató Intézet honlapjáról „átvett” fényképpel), de azért mégsem. Erről később. Forrásként viszont a Magyar Fórum (!) honlapjára történő utalás szerepel. Utánamentem ennek is. Nos, mit ad Isten? Mi is a hagyomány? címen ott is ott van az említett interjú, természetesen (?) bármiféle szerző és forrás feltüntetése nélkül, Somogyi Tibor fotójával, szintén név nélkül. Csak úgy népiesen. Egy interjú három változata – mondhatnánk folklorista fejjel. De ne gondolkodjunk mindig szakemberként, hanem nézzük józan parasztésszel. Mi is történt? Az Új Szóban megjelent riportot ellopta a Magyar Fórum, majd onnan átvette a Felvidék.ma. Magyarán plágium történt, újmagyarul: schmittelés. (Aki nem emlékezne az esetre, ajánlom figyelmébe a 2012 eleji magyar sajtót. Tele volt vele). Ez a tény sérti legalább Miklósi Péter és Somogyi Tibor szerzői jogait, s a riportalany, Liszka József személyiségi jogait. (Senki nem kérdezte meg tőlem ugyanis, szeretnék-e ezeken a fórumokon szerepelni. Nem szerettem volna!) De ez még nem elég! Amellett, hogy ellopták, még saját szájuk íze szerint alakítottak is rajta. Először is, ugye, én mindenhol kifejtem, az utóbbi két héten az egyetemen, különböző csoportok előtt, különböző kurzusok keretében legalább fél tucat alkalommal az idén is elmondtam, hogy miért nem tartom a Felvidék kifejezés használatát szabatosnak (ebbéli álláspontomat itt most nem ismétlem meg, elégszer leírtam már). Most meg, mind a Magyar Fórum, mind a Felvidék.ma honlapján a kérdező, Miklósi Péter, és a válaszadó, az én szóhasználatomban is a szlovákiai magyart nemes egyszerűséggel felvidéki magyarra változtatták. Ismétlem, én ezt a kifejezést tudatosan nem használom! Mi ez, ha nem hitelrontás? Lopás után hamisítás Aztán azt is folyamatosan hangoztatom egyetemi óráimon, hogy a népi kultúra nem kizárólagos letéteményese a magyar nemzeti kultúrának, így a szlovákiai magyarok identitásának sem. Sok más tényező (irodalom, képzőművészet, sport, kulináris kultúra stb.) a népi kultúra bizonyos jelenségeivel együtt adja identitásunk alapjait. Ismétlem: ebben a halmazban a népi kultúra tehát egy, bizonyos társadalmi rétegek körében nem is feltétlenül jelen lévő elem, s attól még ők is magyarok. Nos, ezt az állításomat is cáfolom az említett weboldalak szerint. Mert én ilyent nem mondtam: „A felvidéki magyarság önismeretét meghatározzák az etnográfiai kutatások”. Nem határozzák meg! Legfeljebb egyik komponensét adják! Ez is hitelrontás. Mást beszél a tanár úr az órán, s mást nyilatkozik a sajtónak? Nem, a tanár úr ezeknek a sajtó(?)termékeknek nem nyilatkozott semmit! Egyszerűen máshonnan ellopták, majd meghamisították a szavait. Ráadásul olyan internetes oldalak fenntartói, üzemeltetői követték el ezeket (ismételjük csak meg: lopást, hamisítást!), amelyek az igaz nemzeti értékekkel, keresztény erkölccsel és gerincességgel szeretik jellemezni magukat. Nos, ezek után már csak remélni merem, hogy a jövőben a fenti értékeket nem ezen oldalak üzemeltetőinek a viselkedési stílusával akarja majd senki azonosítani. Hallgatóinkat arra tanítjuk, a plagizálás erkölcstelen is, meg büntetendő is. Be kell látni, hogy nem az életre tanítjuk őket? Én nem szeretném ezt belátni. Nem szeretném, ha eztán a lopás lenne a normális! Ezért (is) határozottan követelem az említett internetes oldalak fenntartóitól, hogy azonnal töröljék az említett interjúkat, s ahogy úriasszonyokhoz, úriemberekhez illik, az érintettektől kérjenek bocsánatot. A történtek után ez a minimum.