S megteremté az ember a poklot

Egy friss tanulmány szerint óránként 30 millió tonna jég olvad el a grönlandi jégtakaróból. 1985 és 2022 között a szigetet takaró gleccserek mérete 5000 négyzetkilométerrel csökkent, ami 1000 milliárd tonna jégnek felel meg. Ez 20%-kal több, mint az eddigi számítások szerint. A jégtakaró csökkenő területe még inkább felgyorsítja a globális átlaghőmérséklet felmelegedését, mivel a Föld felülete sötétebbé válik, így kevesebb napsugarat ver vissza, és jobban megtartja a hőenergiát. Ez egy önmagát katalizáló folyamat. Az ilyen módon tengerbe kerülő édesvíz pedig veszélyezteti az atlanti meridionális áramlási rendszert (rövidítve Amoc), aminek a Golf-áramlat is része, és ezáltal egész bolygónk éghajlati egyensúlya veszélybe kerül.

Már pár hónappal ezelőtt megjelent egy tanulmány, mely szerint az Amoc stabilitása veszélyeztetve van az olvadozó gleccserekből eredő tengervízbe keveredő édesvíz mennyisége miatt. Összevetve azzal a felfedezéssel, hogy a grönlandi jégtakaró gyorsabban olvad, mint ahogy eddig gondoltuk, jogosan lehet feltételezni, hogy az Amoc kiesése is hamarabb bekövetkezhet, mint eddig feltételeztük.

És mivel az Amoc csak egy a sok egymással összefüggő, éghajlatot szabályozó tengeráramlat közül, ennek legyengülése, megzavarodása vagy kiesése komoly következményekkel jár az egész világ éghajlati stabilitására. Ráadásul ezek a tengeráramlatok a légáramlatokat is befolyásolják, tehát több fronton következhetnek be változások, ha az éghajlatot szabályozó átfogó rendszernek akár csak egy része megváltozik.

Az ember okozta éghajlatváltozás, ahogy azt a neve sugallja, az ember „műve.” Az antropocént jellemző túlfogyasztás rekordmennyiségű üvegházhatású gázok kibocsátásával jár, s ahogy ezek a gázok megváltoztatják légkörünk összetételét, azzal egyetemben változnak meg légkörünk fizikai-kémiai tulajdonságai is. A légkörünket alkotó gázok molekuláris tulajdonságaik szerint különböző kölcsönhatással vannak a Földet érő sugárzásra. Az üvegházhatású gázok átengedik a Napból eredő, rövid hullámhosszú ultraibolya sugárzást, a látható fényt és a közeli infravörös sugárzást, de a Föld felszínéről visszavert sugarakat, amelyeknek hosszabb a hullámhosszuk és az infravörös hullámtartományba tartoznak, elnyelik, és hőenergia formájában konzerválják.

Évtizedek óta figyelmeztetik az emberiséget az éghajlattal és környezettel foglalkozó kutatók, hogy az egyre magasabb emissziók komolyan veszélyeztetik azt az érzékeny egyensúlyt, ami a modern civilizációnk létezését lehetővé tevő éghajlatot épségben tartja. De hiába. Az által, hogy a fejlődést és szabadságot egyenlővé tettük az ész nélküli fogyasztással, nyersanyagigényes technológiákkal és nem fenntartható ipari és mezőgazdasági praktikákkal, nem vagyunk képesek leállítani azt az ipari behemótot, amelyik fékezhetetlenül destabilizálja az életünket lehetővé tevő környezetünket.

A gleccserek és jéghegyek az egész világon olvadnak, az emberiség pedig nézi. Vannak azok, akik már nem bírják, és tüntetnek. Civilek, tudósok, gazdagok, szegények, egyre többen már szinte könyörögnek a döntéshozóknak, hogy változtassák meg azt az útvonalat, amin megyünk. De sajnos még mindig ott van a lakosság azon jelentős része, amelyik hagyja magát meggyőzni az ipari mágnások és az újliberális kapitalizmus apostolai által, hogy az igazi veszély azoktól ered, akik eme rendszer megváltoztatását követelik.

Csak remélni lehet, hogy amint jobban fogjuk érezni a klímakatasztrófa következményeit saját bőrünkön, egyre többen megértik, hogy tenni kell valamit, ha nem akarjuk, hogy hanyatló földi paradicsomunk végleg pokollá váljon.