Rusko és a páternoszter

„Ha a férj a második emeleten lakik, akkor a fizetését mindig a lépcsőn felfelé menet viszi haza. Ha az első emeleten lakó szomszédtól havonta húszezret kér kölcsön, hazaérve a második emeletre azt mondja a feleségének, Drágám, nem tizenöt-, hanem harmincötezret voltam képes összehozni, nézd, milyen jó vagyok, s teszi mindezt egy éven keresztül – a gyerekek is, a neje is szereti őt, étterembe és nyaralni járnak, egyszóval jól élnek. Aztán decemberben, a karácsonyfa fényénél a férj azt mondja, igen ám, de én minden fizetésemhez az első emeleten húszezret kértem kölcsön és ezzel elzálogosítottam a lakást. Most két lehetőségünk van: vagy visszaadjuk a szomszédnak a negyedmilliót, vagy elveszítjük a lakást. 1993 óta ez minden kormány gazdálkodási módszere”

Pavol Rusko, az Új Polgár Szövetségének (ANO) elnöke az Olympia (Olümposz) kávéházban a minap így próbálta elmagyarázni a „nép nyelvén” a népnek, mi is az az államadósság. Úgy vezette fel a történetet, hogy ez egy példa a probléma könnyebb megértésére. Igen (ANO), ez már politikai „példabeszéd” akart lenni! Világos a szereposztás: a férj az államot megtestesítő politikus, a család lennénk mi, polgárok, a szomszéd meg a hitelező.

A történet egy valós lépcsőházban – sőt Szomszédéknál, Barátok közt és a Szabó család esetében is – azért rendszerint egy kicsit más. Vagy azért, mert mi lakunk az első emeleten és tőlünk „kér kölcsön” a második emeleti férj (az állam vagy más intézmény), úgy, hogy talán sosem fizeti vissza. A rege itt becsődölt bankokról, szövetkezeti üzletrészekről és – ne adj’ Isten! – a jövőben akár kifizetetlen nyugdíjakról is szólhat. Előfordulhat, hogy bár a másodikon van az otthonunk, az első emeleti szomszédnak van képe kölcsönért felmászni. Állam és polgár viszonylatában: állambácsi már megint valamilyen különadót akar tőlünk, kekeckedik az adóhivatal, miegymás...(A pontozott helyet ki-ki töltse ki saját tapasztalatai szerint!). És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a tömbházak rendszerint nem kétemeletesek, vagyis az embernek temérdek szomszédja van és számos szomorú vagy tragikomikus története a „holnap megadomról”. Ha az államot jelentő politikus a második emeleten lakik, a fizetését mindig a lépcsőn viszi haza a polgároknak és az első emeleti hitelezőtől még kölcsönöz hozzá – mondja Rusko. A felvonóról említést sem tesz. A politikus a földszinten még államként száll be a liftbe, majd sajátos közéleti David Copperfield módjára valamerre elillan a pénzzel együtt. Aztán a lift (akár az ország) egy időre megakad két emelet (két választási időszak) között. De csak egy pillanatra. Hiszen az Új Polgár a földszinten már nyomja a gombot és várja a felvonót (a népakaratot), hogy az a magasba emelje. Lehetőleg ne csak a másodikra, hanem a politikai Olümposz hegyére, példabeszédestül.