Romániai magyar cián

Mindezt megfűszerezi az ország jelenlegi gyenge gazdasági helyzete és a Verespatak környékén dúló óriási munkanélküliség, amelyre sokak szerint csak a bánya beindítása jelentene gyógyírt. Ember– vagy politikus – legyen a talpán, aki ezek közepette megmondja, hogy melyik döntés a jó, és vállalja is érte a nem kis felelősséget. Nem csoda, hogy sokan kerülik a kényelmetlen kérdést, mint macska a forró kását. Pedig előbb-utóbb döntést kell hozni az ügyben – s hogy ezt mindenki tudja, mi sem jelzi jobban, mint az: a napokban megmozdult valami. Az illetékes megyei kulturális és örökségvédelmi igazgatóság ugyanis kibocsátotta a régészeti mentesítési bizonylatot, amellyel elhárult az egyik fő akadály a kanadai–román RMGC vegyes vállalat projektje elől.
A dolog szépséghibája, hogy a kulturális szaktárcát – amely egyébként elérte, hogy a vegyes vállalat35 millió dollár helyett 70 millió dollárt fordítson a térség régészeti és építészeti öröksége 80%-ának (miért „csak” 80!?) a megmentésére – éppen Kelemen Hunor vezeti. A másik fontos engedély pedig szintén RMDSZ-es politikuson áll vagy bukik: Borbély László környezetvédelmi miniszteren. Nem túlzás tehát azt mondani: Kelemen sakkot adott Borbélynak. Másfelől viszont az az érzésem, hogy nem véletlen a bányaprojekt ügyének újbóli napirendre kerülése, időzítése, hanem a háttérből valakik gondoskodtak arról, hogy a kellemetlen, a politikai népszerűséget biztosan nem emelő, fajsúlyos döntéseket éppen a magyar politikusoknak kelljen meghozniuk. Mert ily módon– a választók reakciója függvényében, a 2012-es választási év küszöbén, esetleg az etnikumközi kapcsolatok mérgezése árán – a román kormánypártnak és/vagy az ellenzéknek van kire ujjal mutogatnia: akár a nagybefektető elkergetésével, akár a ciántechnológiás bányászat engedélyezésével, de megint azok a magyarok tettek rosszat Romániának!... Tényleg mérgező a cián.

Balázs Bence

A szerző az erdélyi Szabadság szerkesztője