Romákat a politikai elitbe!

 Időnként akadt egy-egy párt, amely felvett a listájára mutatóba néhány roma jelöltet, de a parlamentbe végül sosem került be roma. A 2012-es választáson Peter Pollákkal tört meg a jég, amikor egy fiatal, tanult romát egy ellenzéki párt vett fel a listájára, befutó helyre, és képviselőt, majd rövid időn belül roma kormánybiztost csinált belőle. Ezzel a húzással a kormányzó Smer mintha vakvágányra vitte volna Pollák politikai karrierjét, mivel a romák képviselője helyett a kormány első számú, roma ügyekért felelős hivatalnoka lett belőle. A 2016-os választások előtt a romatémát nem csak választási kampánykérdésként kezelő pártok megértették, hogy a romák szavazatait nem a választások előtti filléres szavazatvásárlással, hanem valódi roma jelöltekkel kell megszerezni. Valamiféle megoldási javaslata, programja szinte minden pártnak van, ám az, hogy mennyire fontos vagy sem számukra az ügy, mi sem világítja meg jobban, minthogy milyen helyet kapott a roma jelölt a párt listáján, illetve hogy egy valódi roma vezetőről, vagy amolyan „díszcigányról” van-e szó. A Híd a 18. helyen indítja Rimaszécs polgármesterét, Vavrek Istvánt, aki egy teljesen új generáció vezetője. Peter Pollák is minden bizonnyal újra jelölteti magát az OĽaNO listáján, és bár a lista végéről indul, neki is komoly esélye van bejutni a parlamentbe. A KDH saját roma jelöltjét, Ivan Rácot csak a 60. helyre tette, A Sieťnél még nem tisztázott, milyen helyet kaphat a roma jelölt, Ivan Hriczko, s az MKP listáján sem találni előkelő helyen roma aktivistát. Ám a fiatal értelmiségi romák nem csak a politikai pártok listáin vannak jelen. Többen dolgoznak hazai vagy nemzetközi alapítványoknál, az állam- és közigazgatásban, polgármesterként, terepmunkásként a roma gettókban, vagy bármilyen más szakmában. A romák integrációjához leginkább arra van szükség, hogy kialakuljon egy olyan fiatal elit, amely példaként jelenhet meg a többi roma, de a nem romák előtt is, és képes legyen a közösséget irányítani. Ha minél több roma kerül be az össz-szlovákiai társadalmi elitbe, azzal mindenki csak nyer. A parlamenti képviselet ennek csak az egyik pillére. Ezért fontosak azok a programok, melyek a romák oktatását és felzárkóztatását támogatják. Az ő oktatásukra elköltött minden egyes cent többszörösen megtérül, hiszen integrációjuk és elhelyezkedési esélyeik megsokszorozódnak. Ezt kellene végre megérteniük a pártoknak és a többségi társadalomnak egyaránt.