Romák hátán a Grassalkovich-palotába

Az áldozatok mindkét esetben idős emberek, az elkövetés módja különös kegyetlenségről árulkodik, az elkövetők fiatalok, az egyik 17 éves verőember ráadásul már 12 évesen részt vett bűncselekmény elkövetésében, csak akkor a kora miatt nem tudták elővenni. „Látod mama, megmondtam: ezek mind született bűnözők” – mondhatja a papa az újság mögül élete párjának, ha abba a 77,1 százalékba tartozik, amely a közelmúltban az MVK közvélemény-kutató ügynökség felmérésben úgy vélte, hogy a romakérdés az a probléma, amelyet a kormány a legkevésbé képes kezelni.  Ám ez nem kampány, ez a kelet-szlovákiai rögvalóság, és ezt nagyon jól tudja a Smer kommunikációs csapata is (amely pártszimpátiától függetlenül, pusztán szakmai szempontból megérdemli az elismerést). Az emberek elégedetlenségi listáján ugyanis a romakérdés mögött három olyan terület sorakozik, mint a korrupció, az igazságszolgáltatás és az egészségügy.    Fico megszünteti a korrupciót! Úgy, hogy a pártelnökök közül egyedül ő járt a Gorilla-ügyben emlegetett konspirációs lakásban, ez elég béna szlogen lenne, így ezt a csapásirányt nem is erőltetik.  Az igazságszolgáltatási rendszer irányába ugyan Fico ellőtt néhány töltényt, ám az autonóm bírói rendhez államfőként legfeljebb a bírák kinevezésével vagy ki nem nevezésével tud hozzányúlni, meglehetősen korlátozott módon. A harabinizált igazságszolgáltatás csiszolgatásán a végrehajtó hatalom irányából sem jeleskedett eddigi 4+2 éve során, sőt – koalíciós egyezségek ide vagy oda – tolerálta Štefan Harabint a kabinetjében –, így, bár a rendszer már egyébként is régóta beteg volt, sokkal inkább a problémák okozójaként, mint megoldójaként tekinthetünk rá.  Egészségügy? Ugyan, hagyjuk. Fico a kormányalakítás után a miniszter kinevezésével világosan kifejezésre juttatta, mennyit tud és akar hozzátenni ehhez a területhez. Maradnak hát a romák. Ehhez úgyis mindenki ért, elég elolvasni a cikkhez tartozó internetes hozzászólásokat… Az érintettek érdekérvényesítő képessége pedig létszámukkal fordítottan arányos. Természetesen épeszű ember nem állíthatja, hogy nincsenek problémák, ám azok kampánytémává emelése nem a megoldásukhoz, hanem a helyzet további elmérgesedéséhez vezet. Márciussal a kampány is elszáll, mi pedig itt maradunk a problémákkal.  Kedves elnökjelöltek – különösen azok, akik korábban a törvényhozó és/vagy végrehajtó hatalomban ott voltak, vagy éppen vannak –, ha már segíteni nem tudnak a romákon, legalább ártani ne ártsanak.