Robert Fico a szalonban

Hónapokig nem tudtam mit kezdeni Kadhafi ezredes líbiai vezető szalonképessé nyilvánításának tényével. Se köpni, se nyelni nem tudtam a hír hallatán. Aztán egy falusi plébános elmesélte a tékozló fiúról szóló megható történetet, amelynek – ha jól értem – az a 21. századhoz szóló mondanivalója, hogy jobb ma egy megtért politikai bandita, mint holnap egy felrobbantott repülőgép 300 hullával a roncsai között. Ilyen előzmények után olvastam kedvenc lapomban egy kommentárt, amelynek szerzője némi malíciával, némi optimizmussal azon rágódott, hogy az a Vladimír Mečiar, akinek politikai törzslapját még úgy tíz esztendeje is csak hosszú nyelű csipesszel tartva voltak hajlandók Washingtonban, Brüsszelben vagy Párizsban szemügyre venni, időközben úgy megváltozott, hogy személyében hovatovább a nyugati politikai szalonok parkettoroszlánját tisztelhetjük. Aztán tovább „fokozódott a belpolitikai helyzet”, és tudomást szereztünk róla, hogy bekövetkezett, amit már korábban is sejthettünk: Mečiar tanácskozásokat folytatott Robert Ficóval a HZDS és a Smer együttműködésének lehetőségeiről, jóllehet, néhány héttel korábban még olyan szavakkal illették egymást, hogy ha azok ötödik árosztályba sorolt csapszékben hangzanak el, a „csizmaszárból” másodpercek alatt előkerül a rozsdás bökő. A Kadhafi-eset óta már-már azt mondom: jobb ma egy civilizálódott Vladimír Mečiar, mint holnap ötezer „babka-demokratka” a téglamezei stadionban. Tehát ha gyanakszom is V. M. pálfordulásán, ma, a második Dzurinda-kormány országlásának harmadik esztendejében bizonyos tapasztalatok birtokában már nem olyan vehemensen fortyanok fel a HZDS ismét kormánytényezővé válásának lehetőségén. Másként szólva: minél többet tudok Dzurindáról, annál elnézőbb vagyok azok iránt, akik távozása után nálunk még három-négy éve is nagyon tömény tisztítószerrel nagyon gondosan súroltuk meg a rézkilincset. Úgyszólván biztosra vehető, hogy Szlovákia legközelebbi kormánykoalíciójának fő ereje a Robert Fico vezette Smer lesz, a másodhegedűs pedig Vladimír Mečiar, aki a politikában megjárta „száz tű hosszát”. Elképzelhetetlen, hogy ne tanulta volna meg: vezető szlovákiai és nemcsak szlovákiai, hanem minden térségünkbeli politikus számára is végzetes, ha semmibe veszi az európai politikai kultúra normáit. Ha többet nem, annyit meg kellett tanulnia, hogy abban a közegben, amelybe az EU-csatlakozással kerültünk, vannak magatartásformák, amelyek a legtehetségesebb politikusokat is szalonképtelenné tehetik. A derűlátóbb és igényesebb szlovákiai baloldaliak azzal próbálják magukat nyugtatni, hogy Fico magyarellenes kirohanásai csak a voksszerzést szolgálják. Még ha így van is, a Smer elnökének immár rendszeressé váló magyarellenes kirohanásai nem tekinthetők bocsánatos bűnnek. Különösen nem a Szocialista Internacionáléban, amelynek vezetői talán felteszik a kérdést: vajon még tizenöt évet kell várni, amíg a magát szociáldemokratának minősítő Smer levetkőzi magáról a nacionalizmust? A szalonképessé váláshoz vezető úton Fico netán érinteni akarja azokat a stációkat, amelyeket Mečiar 1989 óta megtett?