JARÁBIK BALÁZSNincs az a forró nyár Törökországban, amit ne lehetne még forróbbá tenni… A legutóbbi bombamerénylet az ország modern története egyik legfontosabb eseményének – az országot kormányzó iszlámista Igazság és Fejlődés (AKP) pártjának esetleges betiltásáról szóló legfelsőbb bírósági ülés –
Robbanó félhold
JARÁBIK BALÁZS
Nincs az a forró nyár Törökországban, amit ne lehetne még forróbbá tenni… A legutóbbi bombamerénylet az ország modern története egyik legfontosabb eseményének – az országot kormányzó iszlámista Igazság és Fejlődés (AKP) pártjának esetleges betiltásáról szóló legfelsőbb bírósági ülés – előestéjén azonban az egész országot forgathatja fel fenekestül.
A tizenegy „dühös ember”, jelen esetben nem esküdtek, hanem a szeparatista elit által kinevezett Legfelsőbb Bíróság tagjai arról döntenek, hogy öt évre eltiltsák a politikától az AKP 71 vezető politikusát. Hét szavazat elég azoktól, akik az Atatürk által anno, az első világháború után megalapított szekuláris török államban, és nem a fejkendő viselésében hisznek.
A bibi csupán csak az, hogy az AKP, amely az iszlámista elődpárt hasonló bírósági betiltása után alakult újjá, sorra nyerte a demokratikus választásokat. Mi több, sokkal többet tett az ország modernizálásáért, mint szekuláris elődjei, akik a rossz (biztos iszlámista, hmmm) nyelvek szerint pontosan átvették Atatürk „szekuláris” szokásait – hatalom a hadsereg kezében, demokrácia nem sok, fejkendő nuku, a raki viszont jöhet, minden mennyiségben. Nem csoda, hogy a hatalom- (és egyéb) ittas szekuláris elit népszerűtlen mint a bűn, az iszlámisták pedig vezetik a politikai népszerűségi listát otthon és Brüsszelben egyaránt. Az AKP sorra hozta meg a szekulárisok által lehetetlennek ítélt, ám az EU által követelt reformokat – például a halálbüntetés eltörlését – és döntögette a politikai tabukat. Az Erdogan vezette kormány teljesen EU- és bizniszkonform, többet tett az ország fejlesztéséért, mint az egész szekuláris generáció Atatürk halála óta. De egy tabuba beletörni látszik a bicskájuk: megpróbálkoztak a Törökországban legnagyobb tabuként kezelt fejkendő legalizálásával. Erre a hadseregnek csak egyetlen válasza volt a modernkori török történelemben – kattan a zár.
Bár a fejkendőről szóló vitával könyvtárakat lehet megtölteni (akinek nem tetszik, térjen egyet Isztambulban, és csevegjen a miniszoknyát és fejkendőt, mint divatcikket viselő török lányokkal), ám a tizenhét halottat követelő bombák már Törökország modernizációját ás államiságát veszélyeztetik. Találgatni lehet, kik voltak a háttérben (ugyanúgy lehettek iszlámisták, a hadsereg vagy az al-Kaida, amelynek korántsem tetszik az AKP európai motivációja), de minek. Annyi biztos, hogy a népszerű AKP betiltása után akár a „kő-kövön nem marad” verzió is bekövetkezhet. Mert mi árt a demokráciának, illetve az ország európai integrációjának jobban: a fejkendő, vagy ha a hadsereg bármikor a kezébe veheti a hatalmat?
Európától most több kell, mint a sajnálkozás, vagy a káröröm. Európa valamikori „beteg embere”, Törökország önerőből állt talpra. Világossá kell tenni, hogy fejkendő ide, vagy oda, az európai politikai módi nem egy ruhadarabon áll vagy bukik. Hanem a kormányzás minőségén.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.