Republikánus hullám

A Demokrata Párt színeiben politizáló Obama elnök második (és egyben utolsó) ciklusának hátralevő két évében így az eddigieknél is kevesebb cselekvési térrel rendelkezik majd.

A választások paradoxona az, hogy miközben a Gallup közvéleménykutató-ügynökség adatai szerint az amerikai választók csupán 14 százaléka tartja jónak az eddig is a republikánusok által uralt alsóház munkáját, a párt a testületben nem hogy meg tudta tartani pozícióit, de ugyanezen választók még a felsőház vezetését is rájuk bízták. A Gallup egy másik mérése azonban arra is rámutat, hogy miért van ez így: miközben a válaszadók 81 százaléka szerint a kongresszusi képviselők zöme nem érti a választók valós problémáit, a saját körzete képviselőjéről ezt csak 47 százalék gondolja. Azaz: bár a Kongresszus nem tudja szállítani az eredményeket, és nem bíznak benne, ezért nem a saját konkrét képviselőjüket hibáztatják, hanem magát a testületet.

Eközben Barack Obama elfogadottsága a Gallup válaszadóinak körében 42 százalékon áll, ami még akkor is nagyon alacsony, ha ez a kongresszusi eredmény háromszorosa. A Demokrata Párt ezért vissza is vonta Obamát a kampányból, inkább helyben, markáns politikai témákkal kampányolt. Ez azonban utóbb hibának tűnik: az Obama nevéhez fűződő legfontosabb intézkedés, az egészségügyi reform egyre népszerűbb (több választó gondolja hasznosnak, mint károsnak), maga az elnök pedig olyan jelenség, aki karizmájával hatni tud a választókra. A republikánusok azonban sikerrel terelték a témát más területekre – bár pár hónapja még úgy tűnt, az egészségügyre fókuszálnak majd –, elsősorban az Amerikában nagyon népszerű témának tűnő külpolitikára. Obama és a demokraták „keresztbe kapták” az elmúlt hónapok világpolitikai konfliktussorozatait: Ukrajna, Szíria és Irak, de az Ebola-járvány is növelte a bizalmatlanságot és csökkentette az amerikai polgárok biztonságérzetét. Ilyen helyzetben a szavazók egyrészt elpártolhatnak a kormányzó párttól (ebben az esetben az elnök pártjától), másrészt odacsapódhatnak a legtöbb erőt sugárzó párthoz (ebben az esetben a republikánusokhoz). Ez a két trend most egy irányba hatott.

Ez a választás azonban valójában csak előjáték volt a 2016- os elnökválasztáshoz, amelyen a demokraták már nem bízhatnak Obama népszerűségében, harmadszor már nem lehet jelölt. Korántsem eldöntött tény, hogy Hillary Clinton lesz-e a jelöltjük, de az már látszik, hogy a viszonylag sima 2012-es választásokhoz képest jelentős republikánus nyomás lesz rajtuk. A Republikánus Pártnak viszont kell találnia egy olyan személyt, aki építeni tud a most prezentált erőre: az előző két választáson ugyanis nem pusztán Obama nyert, hanem a republikánus jelölt vesztett. Lehet, hogy pont a most megválasztott képviselők, szenátorok és kormányzók valamelyike lehet a demokrata jelölt kihívója 2016-ban.