Radičová választása

Egy kormányfőnek több eszköze is van arra, hogy befolyásolja, alakítsa kormánya munkáját. A lemondással való fenyegetőzés csak a legvégső, kulcsfontosságú témák esetében hangzik el. Lehet, hogy az új főügyész személye alapesetben nem ér meg egy miniszterelnöki cserét, de Radičová korábbi nyilatkozataival egyszerűen abba a helyzetbe manőverezte magát, hogy politikai öngyilkosság lenne a számára egy újabb kudarc esetén is a kormány élén maradni. Amennyiben Trnka sikerrel járna, a jelenlegi kormányfő pedig a helyén maradna, azzal csak elismerné, nem csak hogy nem tartja kézben a rakoncátlankodó képviselőket, hanem egyben látványosan megszegné korábbi ígéreteit, és jelezné, nem jelent a számára akadályt a különutas politika.
A kormány helyzetének kilátástalanságát mutatja, hogy Radičová rövid időn belül másodszor él a „végső fegyverrel”: az adóigazgatósággal kapcsolatban kirobbant vitában ugyanis szintén lemondásával fenyegetve sikerült jobb belátásra bírnia párttársát és politikai riválisát, Ivan Miklošt. Akkor viszont világosan látszottak a frontvonalak: az, hogy a pénzügyminiszter konoksága okozhatja Radičová távozását. A főügyészválasztás kapcsán a miniszterelnöknek az arctalan, nevüket és véleményüket nyíltan fel nem vállaló koalíciós képviselőkkel kell megküzdenie.
Nem véletlen, hogy a hétvégén már megindult a találgatás arról, ki válthatná a távozó Radičovát. Egyetlen érdemleges javaslatról tudni: a pletykák szerint az SDKÚ befolyásos körei egy másik, az érintetlen, rossz emberek ellen küzdő és szavahihető politikus imidzsét kialakító személyiséget tolnának szívesen előtérbe, akinek viszont valódi hatalom nem összpontosul a kezében – Lucia Žitňanskát. A kormánykoalíció sokszínűsége viszont komoly akadály bármilyen megegyezés szempontjából. Négy pártnak és két kisebb csoportosulásnak (OKS, Egyszerű Emberek) kellene dűlőre jutnia a kérdésben, ráadásul úgy, hogy egyik-másik érdekcsoport felül tudjon emelkedni a Radičová eltávolítása miatt érzett sértettségen.
Egy normálisan, világos szabályok alapján működő kormánynak persze nem akadnának hasonló gondjai – az egyes pártok fegyelmezetten szavaznának a titkos voksoláson, bíznának egymás adott szavában, és Radičovának sem kellene félnie egy hasonló választástól. A jelenlegi kormány állapota viszont nagyon messze van a normálistól.