Putyin-éra JARÁBIK BALÁZS

Szinte csak a rövid hírekben jutott szerep Vlagyimir Putyin múlt heti európai turnéjának. Törökország és Horvátország csatlakozási tárgyalásának megkezdése volt a fő hír Európában. Pedig egyértelműen kiderült, az orosz elnök gazdasági víziója, vagyis az állami Gazprom köré koncentrált (értsd visszaállamosított) energiatársaságok bevételéből gerjesztett gazdasági növekedés meghatározóvá válik az orosz külpolitikában is. Amikor Európa legnagyobb gondja a növekvő energiaigény csillapítása (és az energiaárak visszafogása), Moszkva nyugodtan dőlhet hátra hallgatva az EU emberjogi és demokráciasirámait, vagy a kritikus véleményeket a volt Szovjetunió országainak állapotát illetően. Oroszország már ma Európa legnagyobb energiaszállítója (a kőolaj 25%-a, a földgáz 40%-a jön onnan az EU országaiba). Az orosz energiától való függés és a Közel-Kelet válsága ráadásul olyan mértékű lehet, hogy az EU a közeljövőben nem tudja pótolni semmilyen más alternatív forrással. A Putyin-turné jól megmutatta, a Kreml teljes mértékben tudatában van fontosságával, amit az európai energiaéhség okoz. Az EU–Oroszország-csúcs teljes csőddel zárult (hiszen az ún. négy közös terület politikájában nem történt semmilyen előrehaladás), viszont Brüsszelben a belga Londonban pedig a brit legfelsőbb körök próbáltak megegyezésre jutni az – orosz–német koprodukcióban tervezett – észak-európai vezeték Belgiumra, illetve Nagy-Britanniára való csatolásáról. Vagyis Putyin a sokkal nehezebb EU-dió feltörése helyett az „oszd meg és uralkodj!” jelszó jegyében kétoldalú energiamegegyezésekkel biztosítja az orosz befolyást Európa felett, és ad sakkot az EU közös kül- és védelmi politikájának. Ezt az orosz biztosítékot egyelőre csak pár közép-európai politikus próbálja kiverni. Nem véletlenül aggódik Moszkva a varsói jobbratolódás miatt. Azt, hogy ez egy hosszabb időre tervezett orosz politika, jól mutatja a Moscow Times múlt heti írása Putyin utódlásáról. Putyin nem kockáztat(hat)ja meg, hogy a Nyugat kockázati tényezőként kezelje. Főleg azért, mert Oroszországnak – dacára a milliárdos olajbevételeknek – nem áll rendelkezésére az energiaszektor fejlesztéséhez szükséges know-how. A Moscow Times szerint Putyin kabinetfőnöke, az alig negyvenéves, lojális és rendkívül energikus Dmitrij Medvegyev következik az elnöki székben. Putyin pedig elfoglalja a Gazprom elnök-vezérigazgatói székét, ahonnan – Medvegyevvel együtt – tovább irányíthatja Oroszország gazdasági és külpolitikai presztízsének visszaállítását. Európának pedig nem ártana kitalálni valami közöset. Talán nem kellene tizenvalahány év múlva is Putyin gatyamadzagján lógnunk.