Púder és szemceruza

Kabulban van egy futballpálya, nyugati segélyből épült. Talán sosem játszottak rajta. Jelenleg ott tartják a nyilvános kivégzéseket. Egy nemrégiben, rejtett kamerával forgatott riportfilm bemutatta, amint a tálib rezsim ellenfeleit, a másként gondolkodókat – nem köztörvényes bűnözőket! –, férfiakat és nőket vegyesen, egyszerűen főbelövik. Aztán megkérdezték a tálib külügyminisztert, miért erre használják a pályát. Gátlástalan cinizmussal azt felelte: nincs elég pénzük; ha a Nyugat építene nekik egy korszerűen felszerelt vesztőhelyet, akkor ott végeznék ki a rendszer ellenfeleit. Mindig ez jut eszembe, ha az Afganisztán jövője kapcsán emlegetett slágertémáról, a „mérsékelt táliboknak” az új kormányba való bevonásáról hallok, amire egyébként, Pakisztán nyomására, Washington ígéretet tett. Afganisztán hősei azok a nők, akik tikos házi „szalonokban” lakkoztatják körmüket, sminkeltetik magukat. Vállalva a kockázatot, hogy ezért kivégezhetik őket, jobb esetben levágják a kezüket. Milyen banális és mégis torokszorító, hogy a körömlakk, a púder, a szemceruza az ellenállás jelképe lehet. Ezeket az asszonyokat is meg kellene kérdezni, mi a véleményük a mérsékelt tálibokról. Akiknek a rendszerét divat jelzők sokaságával „ékíteni”: szélsőséges, iszlám fundamentalista, fanatikus stb. Elég lenne annak nevezni, ami: fasiszta. Amerikának nincs vele közvetlen tapasztalata, de Európa megtapasztalhatta: sokféle köntösbe próbálták már bújtatni a fasizmust, de a lényege soha, sehol nem változott. Nemrégiben az orosz, a tádzsik elnök meg az emigráns afgán államfő találkozóján azt mondták, a mérsékelt tálibok bevonása az új kormányba olyan, mintha ‘45 után Európában kormányon hagyták volna a mérsékelt, a jó hitleristákat. E nyilatkozatnak akkor lehetett volna örülni, ha önzetlenül, erkölcsi meggyőződésből teszik, nem pedig a hatalmi harc, a befolyási övezetek újraosztása vezérli őket. Persze amikor a számára most olyan fontos Musarraf pakisztáni elnöknek Amerika engedményeket tesz, tudja, hogy a tábornok sem egy grállovag. A nagypolitikában a csalást, ámítást, a tisztességtelen módszereket is elfogadhatónak tartják a magasabb célok érdekében. De csak bizonyos határig, különben az így létrehozott torzszülött e célok, az ember, az emberiesség ellen fordul. És ki tudja, ki mondhatja meg, hogy hol az a határ?