Puccs a nukleáris fegyverek korában

Egyszerre izgalmas és aggasztó volt figyelni a Wagner csapatait, ahogy minimális ellenállással haladtak az M4-es autópályán Moszkva felé. Izgalmas, mert valljuk be, minden olyan esemény, ami Putyint megszégyeníti a világ előtt, megkérdőjelezi hatalmát, megzavarja háborújának menetét, és ezzel segít az ukránoknak előnyt szerezni ebben a pusztító háborúban, az egy jó esemény. De egyben aggasztó is, mert mi történik, ha ezek után, hogy Putyint megalázták a nagyvilág előtt, és kiderült, hogy valószínűleg a katonaság sem áll teljesen mögötte, és messze nem ellenőrzi annyira a helyzetet, mint ahogy azt az ember első ránézésre gondolná?! Valamilyen más ambiciózus generális vagy oligarcha esetleg meglátja a lehetőséget, hogy egy sikeres katonai puccsot indítson... Mert azzal, hogy Putyin megfenyegette a lázadókat, hogy mindenki megfizet tetteiért, majd egy pár órára rá megkegyelmezett Prigozsinnak és az eseményben részt vevő wagneres zsoldosoknak, egy olyan képet festett magáról, ami biztos, hogy számos eddigi támogatójának, akikre a patriarchális macsizmó jellemző, széttörte a rózsaszín szemüvegét, és nem egy Rettegett Iván állt előttük, hanem Gyenge Vlagyimir. És ez motiválhat valakit arra, hogy megpróbálja eltávolítani az öreget.

Az ilyen forgatókönyvben persze nem csak akkor áll fenn egy indulatos atomcsapás esélye, ha egy sikeres puccs megy végbe. Gondoljunk csak bele, hogy mit csinál egy vad, ha sarokba szorítják. Putyin már amúgy is nagyon paranoiás, az elmúlt évek elszigeteltsége – először a Covid, majd a háború miatt – őrá is rányomta a bélyegét. Ha még ehhez hozzájön, hogy saját katonasága fegyveres ellenállás nélkül átenged katonai támaszpontokat a lázadóknak, mint az a Don menti Rosztovban megtörtént, és látja a sok civilt, akik Prigozsint hősként ünnepelték, mielőtt eltűnt feltehetőleg Fehéroroszország felé, akkor biztos, hogy nemcsak a düh forr benne, hanem a paranoiája is jelentősen fellángolt.

Prigozsin puccspróbálkozása ismét új fejezetet indított az orosz–ukrán háborúban. Egy nukleáris incidens valószínűsége eddig sem volt alacsony, pláne nem, ha a zaporizzsjai atomerőmű körül zajló eseményeket is ide számoljuk. Ez a valószínűség most megint csak megnőtt.

A kialakult helyzet azt is mutatja, hogy az európai titkosszolgálatoknak nincs olyan jó belátásuk a „titkok világába”, mint az amerikaiaknak. Míg ők már a hónap közepe óta olyan információkban részesültek, hogy Prigozsin hamarosan megindul Moszkva felé, addig az európaiakat saját elmondásuk szerint ez nagyon meglepte. Ennek több oka lehet: az európai titkosszolgálatok vagy nem képesek bejutni az ellenség azon hatalmi köreibe, ahol ezek a döntések születnek, vagy annyira az amerikaiakra hagyatkoznak, hogy nem is próbálják úgy igazán, de az is lehet, hogy tudtak róla, csak a nyilvánosság előtt mondják azt, hogy nem, mert nem akarják még véletlenül sem veszélyeztetni titkos forrásaikat.

Legyen bármi is ennek oka, tekintettel arra, hogy a szomszédban éppen a második világháború óta a legnagyobb háború dúl, csak remélni lehet, hogy az európai titkosszolgálatok csak nem akarják elárulni, hogy mit is tudtak, illetve tudnak.

Olyan korszakban élünk, ahol a forradalmak, katonai puccsok és lázadások a már közismert rizikók mellett egyes országokban a nukleáris incidensek kockázatát is növelik. Ez jelentős változás az emberi egzisztenciában. Eddig rohamos hatalomváltás esetén lehetett terror és vérontás, de az antropocénben egy félresikerült puccs vagy forradalom akár globális megsemmisüléssel is járhat.