Prágai humanitárius gesztus magyaroknak is?

A cseh kormány mérlegelte, hogy a magyarokra is vonatkozhatna az a tervezett humanitárius gesztus, amelyben megkövetné azokat az aktív német antifasisztákat, valamint nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeket, akiket a II. világháború után nemzetiségük miatt jogtalanságok értek a mai Cseh Köztársaság területén.

A megfelelő javaslatot az év végéig kell a cseh kormány elé terjesztenie az illetékes miniszterelnök-helyettesnek – olvasható a csehországi nemzeti kisebbségek 2004-es évi helyzetéről készült jelentésben, amelyet júniusban fogadott el a Jiří Paroubek vezette cseh koalíciós kormány, s amelyet a napokban hoztak teljes terjedelmében nyilvánosságra.

A problémát először a Cseh- és Morvaországi, valamint Sziléziai Németek Szövetsége vetette fel, amely 2001 júliusában petíciót intézett a kormányhoz, és kérte az országban maradt, a háború után jogsértéseket szenvedett németek kárpótlását. Hasonló beadvánnyal fordult a cseh kormányzathoz a Horvát Nemzetiségű Polgárok Szövetsége is. A kormány 2003 augusztusában a beadványokat hivatalosan elfogadta, és megbízta az akkori illetékes miniszterelnök-helyettest, Petr Marešt, dolgozza ki a szükséges javaslatot a probléma megoldására. A kormány kisebbségi tanácsával együttműködve elkészített és „humanitárius gesztusként” ismertté vált elképzelés 2004 februárjában aztán már egy magasabb kormányzati előkészítő szakaszba jutott, s ennek keretében a pénzügyminisztérium megerősítette, az ügy rendezésére az államkasszából 60 millió koronát különítenek el. Az érintettek kárpótlása egyszeri politikai aktus lenne. A részletes javaslat azonban az érintett időszakban felgyorsult zavaros belpolitikai fejlemények következtében már nem került a kormány elé, s az előterjesztés új határideje 2005. december 31.

A most nyilvánosságra hozott jelentésből kiderül, a humanitárius gesztus elsősorban azokhoz szólna, akik a nemzeti szocialista rendszer aktív ellenzői voltak, bizonyították a Csehszlovák Köztársaság iránti hűségüket, üldözve voltak a náci rendszer alatt, a II. világháború után a mai Cseh Köztársaság területén az úgynevezett ellenséges lakosság elleni intézkedések nyomán elveszítették csehszlovák állampolgárságukat, bizonyíthatóan újra üldözésnek voltak kitéve, tartós egészségkárosodást szenvedtek, s mindezekért a mai napig semmiféle vagy csak elhanyagolható kárpótlásban részesültek.

A második célcsoportot a Cseh Köztársaságban élő nemzeti kisebbségek tagjai, tehát a németek, a horvátok, a lengyelek, a magyarok, valamint más nemzetiségűek alkotják, akiket a II. világháború után a már említett állami intézkedések az aktív antifasisztákhoz hasonló módon negatívan érintettek.

A kormányzati elképzelés szerint az lenne jogosult a kárpótlásra, aki bizonyítani tudná, hogy a háború után valóban az említett intézkedések következtében szenvedett jogsértést, mégpedig a Cseh Köztársaság területén.

A németek és horvátok esetében egyértelmű, viszont a magyarok esetében valószínűleg jóval bonyolultabb a helyzet. A ki nem telepített és Csehországban maradt németeket a háború után egyebek között munkatáborokba kényszerítették, visszatartották bérük egy részét, bezárták iskoláikat, és más módon is diszkriminálták őket. A dél-morvaországi horvátokat pedig a sztálini Moszkva és a titóista Jugoszlávia szakítása következtében mint megbízhatatlan elemeket egyszerűen szétszórták az ország területén. A magyarokat ugyanakkor az akkori Csehszlovákia keleti feléből, Szlovákiából szállították Csehországba kényszermunkára. Kérdéses, hogy Szlovákia vagy Csehország területén érte-e őket jogsértés.

A német és a horvát kisebbség vezetői azóta már több ízben sürgették a kormányt, rendezze a problémát. Az egy tömbben élő, s a legnépesebb, klasszikus kisebbségnek számító lengyelek szintén igénylik, követelik a kérdés rendezését. Legutóbb idén májusban hozták ezt szóba a németek és a lengyelek, amikor a képviselőház petíciós bizottságának kisebbségi albizottsága rendezett Prágában tanácskozást a kisebbségi problémákról.