Politikai üzenetek

Ez a médiában néha úgy hangzik, hogy határzárat vezet be vagy hasonló drasztikus intézkedést tesz. Egészen más volt a fogadtatása a berlini döntésnek a választási lázban égő Lengyelországban és a normális hétköznapokat élő cseheknél. Látványos a különbség, most kiválóan látszik, hogy mennyire kilengenek a szélre a politikai üzenetek a választások körül.

A helyzet az, hogy nem csak Varsó készül választásra. A szejmet október 15-én választják a lengyelek, de Németországban Hessen tartományban és Bajorországban szintén urnához járulnak október 8-án.

A lengyel kormánypárt amúgy is arra kezdte felépíteni az egyik kampánynarratívát, hogy Németországtól még mindig a második világháború miatt kártérítést követeljen. Ez rendszeresen felmerül, mikor a PiS-nek szavazatokra van szüksége, különösen pedig most, amikor tőle jobbra ott áll a Konfederacija szélsőjobboldali párt.

A lengyelek szintén bedobták, hogy „lezárják” a határokat. Mindkét oldalnak jól jön, hogy verik a dobokat. A német migrációs helyzet valóban romlott, előző évhez képest 77%-kal magasabb a menedékkérők száma már most, úgyhogy sok százezer új ember jelent meg német területen.

Egy lengyel minisztériumban eközben lebukott egy hálózat, amely vízumot intézett pénzért, vagyis EU-s bejutást árultak. Ezt a németek tematizálták, hogy lám, emiatt „ömlik a tömeg” keletről. Ez érzékeny pont Varsóban, mert amúgy határozott migrációellenes agendát visznek, de hiába, ha a saját embereik árultak belépést.

Érdekes módon a csehek, ahol nincs választás, jelezték, hogy a cseh rendvédelmi szervek majd együttműködnek a németekkel a műveletben, és természetes dolog, hogy kooperációval próbálják megelőzni az embercsempészek lépéseit. (Mondjuk ugye részben talán azokat az embercsempészeket, akiket Magyarország engedett ki területéről.)

A példa tényleg remekül szemlélteti, hogy a választások alkalmával egyre inkább jobbra kell tüzelnie az egykor középebbre húzó konzervatív erőknek, mert egyébként jobbról előzik őket. Ez viszont éppen legitimizálja az amúgy addig szélsőséges üzeneteket, ami hosszú távon társadalmi kárt okoz. Ez a fenti két példa pedig szinte még semmi ahhoz képest, amit az Európai Parlament jövő évi újraválasztásakor egyszerre 27 tagállamban végignézhetünk majd.