Politikai inga

Az osztrák belpolitika nem volt eseménymentes az elmúlt években. Emlékezhetünk Sebastian Kurz kancellárra, akkoriban a legfiatalabb európai kormányfőre, aki aztán furcsa vádak között a Szilícium-völgyig menekült. Egyes kormánytagjai ellen a mai napig eljárás folyik.

Első koalíciója idején a Szabadságpárt politikusa hozta össze azt a bizonyos ibizai videót, ahol egy orosz oligarcha lányát alakító színésznő meglehetősen súlyos állításokat húzott ki Strache alkancellárból. Mindezt jó minőségű felvételen.

Az osztrák titkosszolgálatok orosz infiltrációjáról is sokat írtunk e hasábokon korábban; ahogy arról is, hogy számos exkancellár egészen idén tavaszig orosz multiknak volt a felügyelőbizottságában jól fizetett tag. Putyin még egy külügyminiszter asszonyi esküvőre is beugrott annak idején sógorékhoz.

Ha ezt nézzük, az osztrák belpolitika is turbulens, talán éppen emiatt a választók igénye a stabilitás felé mozdult. Van der Bellen nem sok hatáskörrel rendelkezik, mégis egy napi harcokon felülemelkedő elnök képét adta hat éven át. Vele szemben e választáson csak a Szabadságpárt indított jelöltet, aki a szavazatok 20%-a alatt maradt, míg a regnáló elnök már az első fordulóban begyűjtötte a szavazatok több mint felét. Ilyet azért régen láttunk a régiónkban.

Nem valószínű, hogy ez a zöld múltja miatt adódott így, bár biztos ez sem árt már a klímaváltozással sújtott 2022-es évben.

Az olasz miniszterelnöki székbe készülő Meloni, a Svéd Demokraták radikális jobboldali pártjának sikere mellett tehát ilyen jelek is vannak. Nem tudjuk, hogy hogyan alakul a jövő évi lengyel választás. Ahogy előfordulhat, hogy megbukik a brit miniszterelnök vagy a német koalíció, és helyükre sem biztos, hogy nagyon radikális alternatívák kerülnének.

Ha ezzel a szemüveggel nézzük Európát, még az sem irreális elvárás, hogy egyszer a mostani választói inga, ami épp kilengésben van, újra moderált (de megújult!) mainstream felé forduljon. Ilyen a politika természete, csak ugye a kilengést túl is kell élni.