Az Eurovíziós Dalfesztivál a legmegosztóbb kulturális események egyike. Geopolitikai és társadalmi szempontból azonban talán sosem volt még olyan fontos, mint most.
Politika a színpadon
Sok mindent ki lehet olvasni a pontszámokból, a vizuális körítésből, és a dalszövegek demonstrációs ereje is nőtt – sokan kihasználták, hogy fontos üzeneteket közvetíthetnek fő műsoridőben, tízmillió nézőnek.
A kritikusok zöme kínos/vicces giccsparádénak tartja ezt a dalversenyt, a zenei szakma alig vesz tudomást róla, mert nincs hatással a piac alakulására – tisztelet a ritka kivételnek: tavalyelőtt az olasz Måneskin rockzenekar ott robbant be, és azóta sikert sikerre halmoznak, stadionokat töltenek meg, ma például épp a Budapest Arénát.
De azért min a mai napig az ABBA együttest szokás emlegetni a Waterloo-val, ha a dalverseny zenei pozitívumait próbálják kidomborítani, hiszen a svéd négyes korszakalkotónak bizonyult 1974-es diadalukat követően. Érdekes, hogy idén szintén svéd győzelem született, így jövőre ott rendezhetik a versenyt, pontosan ötven évvel az ABBA győzelme után. Ez talán nem véletlen, hiszen az immár másodszor diadalmaskodó svéd/marokkói énekesnő, Loreen a zsűri szavazatainak köszönhetően végzett az első helyen, egy, az előzőnél gyengébb, de arra nagyon hasonlító dallal. A közönség szemmel láthatóan más győztest akart, konkrétan a finn versenydalt. De vigasztalódjunk azzal, hogy a két friss NATO-tagállam indulói végeztek az első két helyen. Ennél sokkal valósabb, húsba vágóbb probléma Ukrajna helyzete. Tavaly az ukrán Kalush Orchestrát hozták ki győztesnek, nyilván szolidaritásból, a háborút elítélő gesztusként szavaztak rájuk annyian, hogy közel 200 ponttal megelőzték a második helyezett brit Sam Rydert. De mivel Ukrajna nem tudott helyszínt biztosítani az idei Eurovíziónak, Nagy-Britannia kapta a lehetőséget. Először fordult elő ilyesmi a dalverseny csaknem hetvenéves történetében.
A szervezők igyekeztek minél több ukrán színt felvinni a palettára. Az egyik műsorvezető ukrán volt, az indulókat bemutató kisfllmekben Ukrajna természeti szépségeit kapcsolták össze az adott ország látnivalóival, illetve angliai tájakkal, fellépett a Kalush Orchestra, de még a rendezvény logójában is ott volt az ukrán zászló. Ennek ellenére az ukrán versenydal csak hatodik lett.
A Tvorcsi duó produkciója zeneileg ugyan nem emelkedett ki az átlagból, viszont az előadók tíz perccel színpadra lépésük előtt posztoltak az Instagramon arról, hogy az oroszok rakétákkal kezdték lőni szülővárosukat, a nyugat-ukrajnai Ternopilt.
Ez egészen döbbenetes. Erre bizony reagálniuk kellett volna a pontozóknak, ha már zeneileg úgyis mindegy, ki kapja az aranyérmet. Annál is inkább, mivel a Heart of Steel (Acélszív) című dal azokról a csapatokról szólt, amelyek végül sikertelenül álltak ellen az orosz erőkkel szemben a mariupoli Azovsztal üzemben.
A Tvorcsi tagjai a fellépés után levegőbe emelték az öklüket. A világ azonban mintha nem vette volna észre ezt...
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.