Plébániák – plébánosok nélkül

A plébániák egyharmada pap nélkül van, a másik harmadában nyugdíjas vagy szlovák anyanyelvű lelkipásztor működik. A Pozsony–nagyszombati Főegyházmegyében a magyar településeken 54 plébánia üres, húszban nyugdíjas, huszönötben pedig szlovák anyanyelvű pap működik.

Egyebek mellett ezek az adatok is elhangzottak azon a tudományos tanácskozáson, amelyet néhány napja tartottak az érsekújvári Csemadok-székházban Kereszténység és kultúra címmel. A 250 magyar többségű vagy jelentős számú magyar hívőt tömörítő települések a következő egyházmegyék területén oszlanak meg: Pozsony–nagyszombati Főegyházmegye – 155, Rozsnyói Egyházmegye – 49, Kassai Főegyházmegye – 25, Nyitrai Egyházmegye – 6, Kassai Görög Katolikus Exarchatus – 15. A magyarlakta vidékeken működő aktív papok átlagéletkora például a Pozsony–nagyszombati Főegyházmegyében 53 év. Az utánpótlás sem sok jóval kecsegtet: 50 kispap Magyarországon készül hivatására, ők, miután nem püspöki engedéllyel tanulnak külföldön, tanulmányuk befejezése után nem térnek haza. A szlovákiai magyar katolikus intézmények száma, helyzete és színvonala messze elmarad a kor kívánalmaitól. 1990. februárjában megalakult a Glória, a szlovákiai magyar papok társulata, működéséhez a vezetőség egyházi jóváhagyást kért a nagyszombati megyés püspöktől. Mivel a püspök álláspontja nem pozitív, a csoportosulás csak kiadóként tevékenykedhet. A magyar hitoktatók helyzete is rendezetlen. A pannonhalmi Bencés Hittudományi Főiskola által szervezett, Komáromba kihelyezett hitoktatóképző képesítését a Pozsony–nagyszombati Főegyházmegye elöljárósága nem ismerte el, hallgatói nem kapnak kánoni missziót. Aki Szlovákiában ma szakképzett hitoktató kíván lenni, csak szlovákul tanulhat. Elenyészően kevés a magyar katolikus iskolák száma, ez egyértelműen hátráltatja a magyar anyanyelvű katolikus értelmiség képzését.

A felsorolt problémákat a Jópásztor Társulat memorandumban foglalta össze, melyet felolvastak májusban a XII. Komáromi Imanapon, és elküldtek Ján Sokolnak, a Pozsony–nagyszombati Főegyházmegye érsekének. „Hivatalos válasz azonban mind a mai napig nem érkezett” – mondta az érsekújvári tanácskozáson Elek László gútai esperes, a Jópásztor Társulat titkára. Ugyancsak ezen a fórumon hangzott el, hogy az érsekség a komáromi imanapon rendszeresen aktívan részt vevő papok közül többet más hitközségebe helyezett át. Miután a magyarlakta vidéken kevés a pap, világiak is bekapcsolódnak a pasztorációs munkába, segítve ezzel a lelkipásztor tevékenységét. Ďurčo Zoltán érsekújvári esperes példával is szolgált. Magyar Béla hitoktató évek óta lelkigondozást végez az érsekújvári kórházban, elbeszélget a betegekkel, felírja a gyónni szándékozók nevét és értesíti a papot. Működésével a páciensek maradéktalanul elégedettek, ám mindig akad valaki, aki feljelenti őt a püspökségen. Példaértékű kezdeményezésnek számít a Farnadi Katolikus Közösség létrehozása. „Ez azért is követendő példa, mert a településen a katolikus közösség segíti a lelkipásztor munkáját, ugyanakkor nem függ a mindenkori pap személyétől. A plébánost az érsekség bármikor más hitközségbe helyezheti, és nekünk mennünk kell, hiszen engedelmességet fogadtunk” – húzta alá Elek László. Egyébként a Jópásztor Társulat az említett memorandumban a magyar katolikus közösséget nyomasztó problémák megoldására javaslatokat is tesz. Nevezetesen:

1. A Szlovák Püspöki Karnak legyen magyar anyanyelvű tagja, aki bírja a szlovákiai magyar katolikus hívek és papok bizalmát, megfelelő jogkörökkel rendelkezik, képes lesz megoldani a szlovákiai magyar katolikus közösség gondjait, és a Szlovák Püspöki Kar irányításával koordinálni tudja a szlovákiai magyar lelkipásztorokat.

2. A Kassai Főegyházmegyében és a Rozsnyói Egyházmegyében élő katolikus magyar hívek lelki gondozásának legyen magyar püspöki helynök felelőse.

3. A Szentszék az új egyházmegyék létrehozatalakor ne aprózza fel a Szlovákiában egy tömbben élő katolikus magyarságot.

4. A Szlovák Püspöki Kar a hatékonyabb lelkipásztorkodás érdekében az egyes szakbizottságok esetében hozzon létre magyar szekciókat is.

5. A teológiai képzés során a magyar anyanyelvű kispapok megfelelő szervezeti formák segítségével anyanyelvükön is kaphassanak képzést. Kérjük lehetővé tenni a Magyarországon tanuló kispapok, illetve az ott működő papok visszatérését szülőföldjükre.

6. Meg kell oldani a szlovákiai magyar katolikus hitoktatók képzését és a hitoktatók státusának elismerését az egyház és az állam által”.

Amint az a fentiekből is kitűnik: a memorandum valós problémákra mutat rá, melyek reális megoldásokat igényelnek. Ez pedig nem politikai kérdés – mint ahogy azt néhány szlovák főpásztor állítja –, hanem az egyház és a hívek érdeke.