Pénz, hatalom, büszkeség

Pavol Rusko egy olyan furcsa madár, amelyik csak akkor hajlandó repülni, ha belerúgnak. Már ha hajlandó egyáltalán. A dolgok jelenlegi állása szerint akkor sem. Ahhoz, hogy szárnyakat kapjon, vagy saját pártjának; vagy a miniszterelnöknek kellene energiaitalt itatni vele, ami erősen kétséges, főleg a saját párt tekintetében. Mikuláš Dzurinda egyszer-kétszer már határozott volt, emlékezetes Pavol Hamžík kipaterolása a kormányból, ám most más a helyzet. Ruskóval és az ANO-val olyan társat veszítene, akire eddig stabilan támaszkodhatott, mondhatnók, csak rá támaszkodhatott, hiszen a KDH-val és az MKP-val többször purparléba keveredett, hogy a legfinomabban fogalmazzunk. Szóval ki az, aki félig barátai kérésére taccsra tenné a barátját? Kevesen, de most nem haverságról, hanem érdekekről van szó, így minden attól függhet, mit ígérnek félig barátai.

Szögezzük le: Pavol Rusko váltóügyei csúnyán tisztázatlanok, a miniszter magyarázási módszereinek sokszínűsége nem hordoz magában semmi eleganciát. S azt is nyugodtan odaszegezhetjük, hogy a kereszténydemokraták ultimátumszerű kinyilatkoztatása, hogy ha Rusko nem repül, minden másképp lesz, semmivel sem elegánsabb, sőt. Választásikampány-kezdés szaga van, ami fölöttébb orrfacsaró tud lenni. Az MKP sokkalta elegánsabb módszert választott: megadná az esélyt Ruskónak, hogy negyedszer is mondjon valamit a 100 millióról, mert ez így tisztességes. A KDH szándékai azért tisztességtelenek, mert ők nem is kíváncsiak Rusko magyarázatára, vagyis csípőből tüzelnek, mint a csernobili kutya. Dzurinda pedig nyeli a békát, mert most úgy tűnik, a Fekete Péter mindenképpen az ő kezében marad. Kétféleképpen eshet szét a koalíció: 1) meneszti Ruskót, 2) nem meneszti Ruskót. Ha nem nyírja ki a minisztert, a kereszténydemokraták távozhatnak. Ennek két metódusa lehet. Vagy teljesen kiszállnak, vagy csak a kabinetből vonulnak ki. Ez utóbbinak van realitása, hiszen annak is megvan az előnye, ha „csak” megyei, járási és egyéb közigazgatási szinteken fészkelnek KDH-sok. A teljes kiszállás nagyon merész dolog lenne, hiszen a KDH-nak annyira kemény a választási magja, hogy ezzel pontokat nem nagyon szerezhet, viszont elveszítheti befolyását és rálátását a dolgokra. Ha mégis menesztené Dzurinda Ruskót, akkor is két dolog történhet: az ANO csomagban távozik a kormányból, hiszen a párt valójában egy ember. Mivel azonban az ANO-nak nagyon komoly gazdasági érdekei fűződnek a kormányzáshoz; még az is előfordulhat, hogy beáldozzák a főnököt, csak hogy a konc közelében maradhassanak. Ennek az a hátránya az ANO szempontjából, hogy ezzel Rusko gyakorlatilag elismerné, hogy vaj van a fején, s ami még kellemetlenebb, a KDH-val folytatott minicsatát is elveszti. Nehéz eldönteni, hogy a hatalom, a pénz és a büszkeség trióból mi motiválja jobban Ruskót.

A Fekete Péter pedig azért marad mindenképpen Dzurindánál, mert a kormányzáshoz szükséges – akár ad hoc – többséget saját magának kell előteremtenie, hiszen ő a miniszterelnök. Bár szerintem ne legyünk naivak, nem ez lenne az első alkalom, hogy alkimista módjára többséget teremtene. Legfeljebb lízingel majd egy-két képviselőt a függetlenektől vagy az ellenzéktől. A választék legalábbis egyre nő.