Pellegrini szépen kivárta az alkalmat és – megfutamodott

Bár lett volna lehetősége rögtön megfelelő választ adni nekik, ő szépen kivárt egy olyan helyzetet, amelyben nem veszíthet. 

Kivárta – és aztán megadta magát.

Az Alkotmány szerint a kormány tagjait az államfő nevezi ki és hívja vissza, „a kormányfő javaslata alapján”. Ha a miniszterelnök eldönti, hogy ezt vagy azt a minisztert leváltja, mert megérett rá, akkor nem létezik semmilyen erő, ami megakadályozhatná ebben.

Ugyanígy nincs az az erő, amely megakadályozhatja abban, ahogy olyan embert javasoljon kinevezni miniszternek, akit szívesen látna a kormányában. Mindezek tudatában Pellegrini múlt héten bejelentette, hogy mit tervez a pénzügyminiszteri tárcával: „Csütörtökön megköszönöm eddigi munkáját Kažimír miniszter úrnak és ideiglenesen én veszem át kormányfőként a minisztérium irányítását, amíg lezárulnak a folyamatban levő szociális intézkedések, adózási változások és a többi. Ha mindez elintéződik, átadom a tárcát egy új miniszternek a kormányzati ciklus végéig”.

Kész tényként jelentette be mindezt, amiről nincs mit tovább tárgyalni. Erre persze rögtön megszólalt Robert Fico, hogy közölje, a Smer alapszabálya szerint a miniszterjelöltek személyéről a párt elnöksége dönt. Azt persze mondani sem kell, hogy az Alkotmányhoz képest a Smer valamiféle belső előírása csak jelentéktelen papírfecni.

Ezt a csatát csak úgy veszíthette el Pellegrini Ficóval szemben, hogy feltette a kezét és megadta magát.

Egyszerűen alávetette magát a pártelnök akaratának, és elfogadta, hogy húsvét után kinevezik Fico emberét pénzügyminiszternek. 

Pellegrini egy éve koptatja már a kormányfői széket, és ezalatt csak egyetlenegyszer viselkedett miniszterelnökként.

Amikor Andrej Kiska ideiglenesen megbízta a belügyminisztérium irányításával, Tibor Gašpar országos rendőrfőkapitánynak végre távoznia kellett. Bár ő azt hitte, hogy még mindig meg tudja védeni a két Robert. De nem, az addig érinthetetlen főrendőrnek mennie kellett, távozását pedig tétlenül volt kénytelen végignézni Fico és Kaliňák. Pellegrini most is megtehette volna, hogy a sarkára áll, és megmutatja Ficónak és Dankónak, hogy senkinek nem lesz a lába kapcája. Ehelyett nyúlcipőt húzott. 

Mivel egy olyan csatában hátrált meg, amelyet nem veszíthetett volna el, nem nehéz kitalálni, hogyan fog viselkedni a választásig hátralevő időben.

A szerző a Trend hetilap kommentátora