Párt és pártállam

Apártok működéséről egyre többet tanulunk a kampányban. A szlovákiai minta egészen eltérő, mint a magyar vagy a német pártélet, és ennek komoly következményei vannak. Nem jobbak vagy rosszabbak, csak egyszerűen más működési modellhez vezet.

A szlovák pártok súlyosan alulintézményesültek, ami azt jelenti, hogy a pártok nagy része, túlnyomó többsége vezető figurák köré szerveződik. Ez amúgy is egy 21. századi jelenség, amikor a politikai karakterek határozzák meg újra a pártokat, és nem azok programja húzza be a hasonló karaktereket. Ez erősen tükröződik a pártok dinamikáján is: a karakter bukásával eltűnik a párt, nem is indul már, vagy pedig mikropárt lesz belőle.

Az intézményesültség még 20. századi jeleit mutatja a német pártélet, ahol a nagy platformok működnek, amit segít a szövetségi államstruktúra. Ez azt jelenti, hogy lokális szervezetek, tartományi kormányzatok és parlamentek az előszobái a szövetségi politikának, máshogy fogalmazva, azokon keresztül lehet egyre magasabbra jutni a párton belüli ranglétrán. A belső platformok vitatkoznak, a pártelnökválasztások még valami izgalmat is tudnak csiholni! Láttunk ilyet Közép-Európában?

A Smer Fico nélkül nem Smer. A Smerből Pellegrini inkább kivált, mintsem a párttagság új vezetőt választott volna a személyében. Matovič, Bugár – és hosszan sorolhatnánk a karakteres politikai szereplőket, akik pártot építettek maguk köré, de a párttagságnak nincs ideje megszilárdulni és a vezetőtől függetlenül gondolkodni, minimálisan legalább értékorientált reflexió jegyében a saját pártját faragni. Ehelyett legfeljebb új pártokat hoznak létre.

Hogy ez a vita megspórolása-e vagy az erős karakterek ára, valószínűleg mindkettő. Előbbiben a posztszovjet társadalmaknak még eleve sok feladata van, hiába telt el negyven év a vasfüggöny lehullása óta. A második pedig szervezetszociológiai kérdés, és amíg az erős vezető az intézményi ellensúlyokat természetes reflexszel iktatja ki, nem is lehet sokat tenni ellene.

A belső intézményi fékek és ellensúlyok tehát a pártszervezeteken belül is nagyon fontosak lennének. Igaz ez a Smerre, de ugyanúgy a Fideszre vagy éppen az indiai miniszterelnök pártjára. Egy fontos információs forrást, az adaptációnak egy érdemi lehetőségét veszíti el minden párt, amely nem hagyja a saját falain belül a valódi vitát, valamint a valódi belső választásokat és szavazásokat megtörténni. A párt mint társadalmi szervezet addig tölti be szerepét, amíg képes becsatornázni a szavazói csoportok friss akaratképzését. Ha ezzel szemben csak felülről lefelé kommunikál, az nem párt, hanem pártállam.