Párizs után az élet

Nem, nem gondolom, hogy ezentúl a csallóközi vagy a gömöri embernek munkából hazafele menet terrortámadástól kellene tartania. Ilyen szempontból Szlovákia nagy valószínűséggel még sokáig biztonságos hely lesz. De Párizs veszélyesen közel van. Akár ott is lehettünk volna. Ahogy több honfitársunk ott is volt, szerencsére nem az inkriminált helyeken. Valójában Európa már rég nem az az idilli hely, amilyennek látni szeretnénk. Évek óta gyűlnek a hírek, amelyek – ha vennénk a fáradságot, és odafigyelnénk – arra figyelmeztetnek, hogy valami nagy baj felé közeledünk. Az európai lakosság elöregedése, növekvő munkanélküliség a fiatalok körében, leszakadó régiók, a tartalékok felélése a pillanatnyi jólét kedvéért, korrupció, megoldatlan etnikai problémák, a szélsőségek erősödése, s legfőképpen a növekvő instabilitás az EU határain túl – ezek mind többéves problémák, amikkel Európa nem igazán tudott, de nem is akart érdemben foglalkozni. Pedig jó pár éve sejthető, hogy a kilencvenes évek illúziója, miszerint most aztán zavartalanul építhetjük a régi kontinensen a jólétet és a kapitalizmust, s figyelmen kívül hagyhatjuk a körülöttünk zajló eseményeket, réges-régen szertefoszlott. A pénteki terrortámadás drasztikus pontossággal szegezte nekünk a valóságot: vége a régi szép időknek. Egy destabilizált s egyre kiszámíthatatlanabb világban élünk, s nem puszta elszenvedői, hanem részei vagyunk a problémának. Ha valakik ezután azzal etetnek minket, hogy a menekültáradat kívül tartásával megúsztuk volna a pénteki tragédiát, hihetetlenül félrevezetnek. S pofátlanul azokra hárítják a felelősséget, akik maguk is a párizsi terrorhoz hasonló akciók elől menekülnek. Azzal a különbséggel, hogy ott napirenden vannak az ilyen mészárlások. Szörnyű tragédia a pénteki. Kegyeletből s az áldozatok iránti tiszteletből a legkevesebb, amit tehetünk, hogy komolyan vesszük és érdemben elkezdünk foglalkozni azokkal a mély problémákkal, amelyek a péntek esti eseményekhez vezettek. Ez rengeteg áldozattal, önmegtartóztatással, nadrágszíj-meghúzással jár majd, de csak így érhető el, hogy Európát olyanná tegyük, amilyennek megálmodtuk magunknak.