Palacsintakövek

Éppen megnyerték a finnek a hokivébét, amikor Bandika és Ervin kiért az Eötvös Károlykilátóhoz. Úgy volt, hogy esni fog, de nem akart neki sikerülni, és a sár sem volt már olyan elviselhetetlen, mint az alsó utakon. Kikerülve a kilátót, a két munkanélküli jó barát a palacsintakövek felé folytatta útját. Persze csak ők hívták a helyet palacsintaköveknek, mert olyan volt, mintha a hegytető oldalából kiszökő sziklák egymásra pakolt palacsintákból álltak volna össze az évmilliók alatt. Hogy azt mondják, hogy a balatoni ingatlanok ára az elmúlt két év során megduplázódott, mondta a szélcsendbe Ervin. Meg ezt még megértem, de hogy hogyan lehet a dombtetőn szélcsend, amikor végig a felfele úton szél fújt, azt nem tudom felfogni sehogy sem. Bandika válasz helyett a világpolitikára terelte a szót. Igencsak nehezményezem, kedves kuzin, hogy az utóbbi időben alig lehet olvasni perui híreket. Vagy hogy mi van Botswanában. Mi nyomja az emberek lelkét a Salamon-szigeteken, és hogy mitől retteg Üzbegisztán lakossága. Szégyen, nem szégyen, engem ez most érdekel. Az az érzésem, hogy újabban csak magunkkal vagyunk elfoglalva. Ervin megkapaszkodott egy fiatal akáctörzsben, hogy a meredek gyalogúton tovább tudjon ereszkedni lefelé. Hát akkor tessék üzbég, meg perui lapokat olvasni, ha az hiányzik. A mieink arról írnak, ami minket érint. Én is úgy jártam a minap, hogy megnyugodva nézem az újságot, mert állítólag Norvégiából kapunk majd gázt a következő télre, ha nem lesz elég orosz. Erre a következő oldalt majdnem széttéptem, mert azt írják, Lewandowski otthagyja a Bayern Münchent. A mai világban, érti! Amikor semmi sem biztos, és milliók megélhetése forog kockán. Miért nem jó neki ott, ahol eddig volt? Ervin bólogatott, mintha értené. Kilátásba helyezte továbbá, hogy beszerez egyet a zergenyomatos öteurós érméből. Most kezdik árusítani a héten, de csak gyűjtési célra. Rá van nyomva a zerge, meg a neve, hogy rupicapra rupicapra tatrica. Nem baj – sóhajtott Bandika, és elővette a zsebéből Bornemissza Anna szakácskönyvét 1680-ból. Felolvasom önnek a világ egyik legrövidebb receptjét. Ez a könyv azt írja, az ökörből nyolcvanháromféle étket lehet „készíthetni”. Köztük a hetvenötödik: „az ökörlábra hidegen tölts mustárt: jó étel.” Egyet nem értek csupán, hogy az ökörláb legyen hideg, vagy a mustár. Esetleg mindkettő?

Nekem is volna egy javaslatom, ha nem haragszik, vágott közbe Ervin. Menjünk, és együnk egy harcsagiroszt Kánya Zoli Halsütödéjében. Csuki utca kettő. Tudom, hol van, tegnap is ott ettünk, vágta zsebre a könyvet Bandika, majd elindultak vissza a töttöskáli templomrom alatti parkolóba.

A szerző a Vasárnap munkatársa