Óvatosan a költőkkel!

De még csak megélni sem sokan tudtak és tudnak belőle. A tehetségen kívül nagy adag szerencse és persze megfelelő kiadói, kritikusi, valamint médiakapcsolatok is kellenek ahhoz, hogy egy-egy kortárs költő nevét megjegyezze az utca embere. Ahogy az az ismert versben is írva vagyon: „Ne fogjon senki könnyelműen/ A húrok pengetésihez!/ Nagy munkát vállal az magára,/ Ki most kezébe lantot vesz.” Petőfi persze nem a megélhetési költőkre gondolt, hanem harcra buzdította kollégáit, de ez a négy sor tökéletesen passzol a továbbiakban témaként szolgáló esetre.

Élt Pécs városában egy fiatal költő. Dilettáns volt-e, avagy géniusz, nem tudhatjuk. Mindenesetre csak úgy buzgott benne a poézis. Rótta, rótta egymás alá a sorokat, gyorsan teltek a fehér papírlapok. Hősünk ekkor gondolt egy nagyot: megpróbálja pénzzé tenni őket. Hátha másokat is érdekelnek az ő rímbe szedett érzései és gondolatai?! Mivel egyetemista volt, minden fillér jól jött volna neki, ám hiába próbálta eladni költeményeit, nem volt irántuk kereslet. Kínálgatta őket lépten-nyomon, boldog-boldogtalannak, virradattól estélig, mindhiába. Éhesen, szomjasan, lógó orral indult haza, és ahogy mendegélt, egyre inkább elhatalmasodott lelkében a bánat, amely később tehetetlen dühbe csapott át. Hát senki sem látja bennem a korszakos zsenit? Hová rohan ez a világ? A saját vesztébe! Senkit sem zavar, hogy meghal a művészet, elkorcsosul az ékes magyar nyelv? Autóra bezzeg nem sajnálják a pénzt ezek a bunkók! Alig lehet tőlük átmenni a másik oldalra, és még be is vernek sárral. Félreálltam, letöröltem, mondaná Arany János. Én viszont azt mondom, fájjon nekik is az élet, legalább egy kicsit! Így morfondírozott magában hősünk, majd fogta a lakáskulcsát, és szép akkurátusan végighúzta az utcán parkoló autók oldalán. A látványtól és a csikorgó hangtól fokozatosan megnyugodott. Az utolsó kocsira azonban az volt írva: Rendőrség.

Az esetről szóló jelentés így hangzik: A járási ügyészség rongálás vétsége miatt vádat emelt egy pécsi egyetemista ellen, aki az éjszaka leple alatt tizennégy autót rongált meg. A vádlott jövedelemszerzés céljából árulta verseit Pécsett. Mivel 2014. november 11-én egyetlen verset sem vásároltak tőle, ingerült állapotba került, majd kulcsával megkarcolta a belvárosban parkoló autókat. A vádlott összesen tizennégy gépkocsit rongált meg, gépkocsinként 100–380 ezer forint kárt okozva. A járművekben összesen két és fél milliós kár keletkezett. A főügyészség szerint a vádlott cselekménye a rongálás vétségének megállapítására alkalmas”.

Mi ebből a tanulság? Nos, azt vonja le ki-ki maga. Akinek nem sikerül, olvassa el még egyszer e rövid krónika címét.