Osztályzat negyedidőben

A túlzottan lassú ügyintézés, a szűnni nem akaró, esetenként kicsinyes perpatvar, na meg az elkerülhetetlen takarékossági intézkedések népszerűtlenné tették a széles kormánykoalíciót. Ott tartunk, ha ma lennének a választások, akkor a Smer egymaga állíthatna fel kabinetet, az SNS-szel együtt pedig alkotmányos többséggel bírna – ami katasztrofális volna az ország gazdasága és a szlovákiai magyarság számára. A Hospodárske noviny már egyenesen arról cikkez, hogy a jobboldal kövezi ki a magyar utat (ami alatt az egyszínű és túlhatalmú Orbán-kormányt kell érteni) Fico számára.

A Radičová-kabinet ajtaja mögül szüntelenül kiszivárgó csatazaj ellenére azt is vegyük figyelembe, amit eddig elért. Először is nekiveselkedtek a hiány csökkentésének, ami csak látszólag elvont probléma, hiszen ha elszabadul az állam adóssága, akkor a „görög útra” tévedhetünk. Hatékonyságnövelő reformintézkedéseket dolgoztak ki, legutóbb Juraj Miškov gazdasági miniszter ismertette a szingapúri modellt lemásoló csomagját – ha csak a fele is megvalósul, már javulhat Szlovákia vonzereje, avagy a válság miatt megbotlott tátrai tigris maláj tigrisként éledhet újjá. Olcsóbbá tették az állam működését, átláthatóbbá váltak a pályázatok, nincsenek ún. faliújságtenderek, projektek híján nem kell szégyenszemre uniós pénzeket visszautalnunk. Kultiváltabbá vált a politika hangneme – jobban esik Radičová bizonytalanabb, de békülékeny, kompromisszumkereső, emberi stílusa, mint a mosolytalan Fico fenyegetőzései, handabandázásai. Bár a kisebbségi nyelvtörvény szűkmarkú, azt nem kell bizonygatni, hogy most mennyivel nyugodtabb a szlovák-magyar viszony. El tudjuk képzelni, hogy Kövér László magyar parlamenti elnök minapi nyilatkozata hány héten át tartó dühödt cirkuszt, magyarellenes hullámot gerjesztett volna a Fico-éra idején? Végül azt se hallgassuk el, hogy a Smer képtelen volna bárminemű, az országot újra helyzetbe hozó épkézláb törvényeket kidolgozni. Persze, a dicshimnusz sem indokolt, nagyobb lendületet, határozottságot vártunk a mostani kabinettől, ám a kényszerűségből túl széles koalíció, amit esetenként csak a Smertől való félelem tart egyben, csak lassan csiszolódik össze, mivel túl sok dudás van egy csárdában.

Hozzávetőlegesen egyéves a cseh és a magyar kormány is, s ha visegrádi kitekintésben vetjük egybe Radičováék teljesítményét, akkor jobb híján aranyérmet akaszthatunk a nyakukba. A Petr Nečas vezette kabinetről ugyanis időközben kiderült, az egyik alkotóeleme (Közügyek párt) gyakorlatilag csupán egy vállalkozói csoportosulás. Prágában súlyos belpolitikai, morális válság dúl, gusztustalan lehallgatásokkal, lefizetésekkel, melyek megtörhetik a reformokat hirdető Nečasék lendületét. Magyarországon pedig az Orbán-kabinet a kétharmados túlsúllyal visszaélve új és újabb gazdasági háborúkba viszi a meggyötört lakosságot. Érdekegyeztetés helyett ukázok vannak, a kormány csak papíron létezik, egy nap alatt elfogadott képviselői indítványokkal törvénykeznek. Ne feledjük, Robert Fico figyel és jegyzetel. Ha egyedül kerül hatalomra, nem kizárt, hogy itt is szétrobbantja a második nyugdíjpillért (benne a 4 milliárd euró komoly vonzerő), jönnének az ágazati büntetőadók, a kézivezérlés, a kétharmados bebetonozó törvények, melyek megkötnék a következő kormányok kezét. A példa adott. „Nem csinálok titkot abból, hogy a kétharmados gazdasági törvények területén megkötöm a következő tíz magyar kormány kezét” – nyilatkozta az osztrák Kronen Zeitungnak Orbán Viktor. Hazafiaskodásból pedig megkapnánk annak szlovák verzióját, beleértve az új Cirill és Metód szobrokat országszerte. Ezért inkább nézzük a főügyészválasztás újabb sikertelen fordulójáról szóló híradást, mint egy szériában gyártott Szvatopluk szobrot településünk főterén.