Őszi pangás

Nézzük csak végig, mivel voltunk elfoglalva az elmúlt hetekben belpolitikailag. Volt Pozsonyban egy uniós csúcs, amelynek eredményeit (ahogy azt már az uniós csúcsok kapcsán megszokhattuk) mindenki olyannak állítja be, ahogy neki megfelel. A fő kormányzó erőt, a Smert belülről bírálja két, régen mellékvágányra terelt politikusa (Monika Flašíková-Beňová és Boris Zala), továbbá egy harmadrangú exképviselőjük, aki néhány éve még a legvéresebb szájú smeres parlamenti szónok volt (Anton Martvoň). A galántai Tiszta nap nevű szociális otthonban fény derült komoly visszaélésekre, de a sajtó célkeresztjében már nem Ján Richter szociális miniszter van, hanem a történet ötödrangú szereplője, a kormányfő sajtósa, Erik Tomáš, aki állítólag kommunikációs tanácsot adott a szociális intézet igazgatójának. Távozott a parlamentből Daniel Lipšic ellenzéki képviselő (egyesek szerint az ellenzék egyik vezére), mivel véletlenül elgázolt egy gyalogost. A tanárok megint sztrájkolnának, de csak egy részük, amúgy meg mindenki azt mondja, menjenek már a tanárok a fenébe az állandó sztrájkolási viszketegséggel, keresnek ők eleget, csókolom. Pozsonyban majdnem bezáratták a szórakozóhelyeket este tíztől, de aztán mégsem. A biciklisek meg majd ihatnak két sört, ha bicikliznek, nem kapnak büntetést, mint eddig – első olvasat.

Nem akarunk mohónak, vagy álszerénynek tűnni, de ez egy elég gyenge felhozatal, főleg szeptemberre. Semmi lényegi döntés, az emberek élete szempontjából csip-csup ügyek. Persze ez is olyan, mint a bolti eladásokban a rekordokat döntő december, és a zuhanásokat produkáló január, vagyis hullámhegy után logikus a hullámvölgy. De hol is volt itt a nyári hullámhegy? Hogy Robert Kaliňák belügyminisztert majdnem sikerült lemondatni? Vagy hogy Érsek Árpád saját szeműleg megszemlélte a balszerencsés nagymegyeri vasúti átkelőt? Talán majd a soros uniós elnökség átadása után, jövő év elején rákapcsol a kormány (meg az ellenzék). Persze csak ha nem esik valamikor 20 centi hó, mert akkor lebénul az ország, és azt fogjuk hetekig hallgatni, hogyan szabadítják ki az országot a hó fogságából.

Szlovákiai magyar szempontból még unalmasabb a helyzet: mialatt a Híd a kormányban úgymond „teszi a dolgát” (értsünk ez alatt bármit), az MKP pedig újraszervezi a vezetését, a szlovmagy közélet lángja csendesen sercegve kihunyt. Már csak azt kell eldönteni, hogy ezzel jól jártunk-e, avagy nem.