Oroszok a spájzban

Nincs egyetértés, mit kezdjenek a régió országai a keleti helyzettel, sőt, egyáltalán kivel vállalnak érdek- és értékközösséget. Pedig kulcsfontosságú lenne a kölcsönös szolidaritás, ennek hiányában ugyanis megkérdőjeleződik magának az Európai Uniónak az értelme.

Bőven van ok, hogy a régió lakossága elgondolkodjon a kelet–nyugati viszonyról. A szomszédban zajló ukrán válság és az orosz (fél)katonai beavatkozás jóval többről szól, mint Kárpátalja sorsa: a közvetlen orosz érdekszféra határa tolódhat el nyugatra, közelebb a határainkhoz. Azonnali katonai konfliktus nem fenyeget, de a NATO tanácstalansága a balti államok védelmét illetően eléggé árulkodó, milyen pozíciókkal rendelkezik Oroszország a Baltikumban és a perifériákon.

Az uniós választásokkal kapcsolatban szintén téma a keleti nagyhatalom: a Jobbik kémügye, illetve az európai szélsőjobbot és Oroszországot összekötő anyagi szálak is részévé váltak a kampánynak. Az oroszok tevékenységének megítélése ugyanakkor megosztja a lakosságot – nem feltétlenül azért, mert Moszkva pozíciói annyira erősek, sokkal inkább Brüsszel áll gyengén.

Az unió fő feladata a következő időszakban a belső kohézió és az összetartás megerősítése. Az Oroszországgal kapcsolatban felmerülő problémák rámutatnak, hogy úgy intézményi szinten, mint a lakosság körében hiányzik az egység. A gazdasági válság felmorzsolta az uniós tagállamok közti szolidaritást, a keleti nyitás pedig – megfelelő ellensúlyok híján – elég vonzó lehetőségnek tűnik a szlovák és a magyar politikai elit számára is. Ugyanakkor hibáztatható a magyar és a szlovák vezetés a gazdasági megoldások kereséért, de valójában racionálisan cselekszik. Uniós szinten a kínált alternatívák ugyanis sok kötöttséggel és vállalással járnak, miközben a brüsszeli intézmények pont az útkeresés kiváltó okait nem szándékoznak semmilyen módon szabályozni – azaz a politikai kultúrát és a valós versenykörnyezetet.

A mentalitást, értékrendet, kulturális különbségeket tekintve Oroszország és Kelet-Közép-Európa között óriási a szakadék, nemcsak a demokrácia, de az életszínvonalunk szempontjából is katasztrofális következményekkel járna az orosz érdekszférába való viszszatagozódás. Az alternatíva az uniós kapcsolatok megerősítése, a további integráció, erre azonban egyelőre nincs megfelelő alapja Brüsszelnek. Az EP-választások pont ezt az alapot hivatottak megteremteni, azonban ha valamiről szó volt az elmúlt hónapokban, az pont az ellentétes irányú folyamat, a dezintegráció.

Lehet aggódni.