Vélemény

Örömmel várakozni

Elhatároztam, hogy kötök egy pulóvert, mert olyan színű, amilyen nekem tetszik, nincs az üzletben. Első feladat: pamutot venni.
Lampl Zsuzsanna

2019. szeptember 14. 11:09

pamut
(Pixabay)

Ez nem is olyan egyszerű, mert harminc éve, amikor utoljára kötöttem, Pozsonyban sok ilyen üzlet volt, most meg alig. De aki szorgalmasan keres, talál.

Beléptem a boltba, fejbe csapott a hatalmas kínálat. Hirtelen nem tudtam, mihez kezdjek, de a korombeli eladónő rögtön a segítségemre sietett és beszédbe elegyedtünk. Azt is elmondta, hogy egyre több magas beosztású menedzsernő jár hozzá. Belépnek ebbe a számukra ismeretlen világba, és nem tudják, mit akarnak. Kötni, horgolni, hímezni? Mindegy nekik, válaszolják, nem ők találták ezt ki, hanem az orvos ajánlotta, mert a finommotorikai mozgás, vagyis a kézimunka megnyugtathatja őket, kikapcsolhatja a folyton több száz százalékon pörgő agyukat, más irányba terelheti a gondolataikat, meg hasonlók. Ők nem igazán hisznek ebben, de azt mondta a doki, hogy ha nem segít ez vagy a sport, akkor maradnak a tabletták. Nem mintha idegenkednének a tablettáktól, hiszen tele a márkás neszesszerük Ibalginnal, Espumisannal, Omeprazollal, de azért ezek kicsit más tabletták. 

Hát inkább jöjjön a pamut meg a tű, a technikát majd megnézik az interneten. Kicsit idegenkedve veszik a kezükbe a szép zacskóba csomagolt árut, még mindig kételkedve, hogy ez adná vissza az életkedvüket. Megkérdezem az eladónőtől, hogy ezt ők mondják-e így. Igen, van, aki ezzel búcsúzik, de van, aki csak később mondja, amikor újabb adag pamutért jön, és ragyogó arccal jelenti ki, hogy a kézimunkának köszönhetően mégis újra van értelme az életének. És sokan közülük fokozatosan elmesélik nemcsak a neszesszerük tartalmát, hanem azt is, miért (volt) értelmetlen az életük.

Hűha, az élet értelme. Ilyen komoly téma egy pamutüzletben. És mit mondanak, mi az oka az életük értelmetlenségének, kérdezem. Az egyedüllét. 

A munka, munka, munka, ami sokszor az egyedüllétnek is az oka. De mivel nincs más, csak a munka, s abban jók, meg jól is keresnek, nem mernek váltani. 

És a leginkább talán az, hogy nincs semmi olyan az életükben, amit örömmel várnának.
A pamutos hölgy nem pszichológus és az elmondottak sem általánosíthatók minden menedzsernőre, de eszembe jut egy szomorú történet Viktor Frankl, a náci haláltábort megjárt pszichiáter egyik könyvéből. Az egyik tábor foglyai abban reménykedtek, hogy 1944 karácsonyára már újra otthon lesznek. De eljött a karácsony, és ők maradtak. A következő héten objektív okokkal megmagyarázhatatlanul a szokásostól sokkal többen haltak meg közülük. Frankl szerint azért, mert már nem volt mit várniuk. Már nem volt minek örülniük.
Akkor éljenek a kötőtűk!

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk

Zavart okozott a NER-ben a nem várt választási eredmény

A Karoq Scout a Škoda kisebb SUV modelljének gumicsizmás változata

GALÉRIA: Özönlenek a mémek a magyarországi választásokról

Botrány a Vatikánban: benyújtotta lemondását a pápa biztonsági szolgálatának vezetője

A teszt fényt deríthet a C típusú májgyulladásra

Szexuális zaklatással vádolják Paul Gascoigne-t

Legfrissebb galériák
Olvasta már?

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!