Örök vegyszerek mindenhol

Az elmúlt 150 év iparosodása környezetünket teljesen megmérgezte, mert minden anyagátalakításnál, minden gyártási folyamatnál a nyersanyagokból nemcsak termékek lesznek, hanem valamennyi melléktermék, szemét is létrejön.

Légkörünkbe mérgező, savas esőt okozó, ózonlyukat kiváltó és üvegházhatást előidéző gázokat bocsátottunk ki, folyóinkat, állóvizeinket és tengereinket pedig toxikus oldószerekkel, felszínaktív anyagokkal és az olajfeldolgozás különböző termékeivel árasztottuk el. Radioaktív szemetünket hol a tengerek mélyén, hol régi sóbányák sötét bugyraiban rejtettük el, a különböző atombombatesztekkel pedig jelentős mennyiségű radioaktív izotópot katapultáltunk légkörünkbe, ahol a szelek szépen szétfújták bolygónk minden sarkába.

Ráadásul azáltal, hogy a modern világunk alapját high-tech termékek alakítják, így azok high-tech anyagokból lettek előállítva. És mivel a fizika törvényei mindenre érvényesek, így a súrlódás által a legmodernebb anyagok is mindig veszítenek magukból mikroszkopikus részecskéket. A műszálas ruházatból mosás közben mikroműanyag válik ki, a katalizátorokból nehézfémek kerülnek a környezetbe. És a ragadásmentes teflonserpenyőkből pedig a főzéshez szükséges magas hőfokoknál PFAS-ek, azaz per- és polifl uoroalkil anyagok szabadulnak fel.

A környezetbe kerülő szennyezések közül vannak, amelyek idővel lebomlanak, illetve bizonyos módszerekkel nagyrészt eltávolíthatók. De vannak olyanok is, amelyek nagyon sokáig, illetve örökre megmaradnak a természetben.

A PFAS-ek is az ilyen örök vegyszerekhez tartoznak. A PFAS-ek valódi rizikóját az ember és a természet számára a kutatók csak az utóbbi években kezdték feltárni. Ugyan már évtizedek óta gyártják őket, és a vegyiparban ezen anyagokkal dolgozó embereknél már régebben ismertek a negatív befolyások egészségükre, a PFAS-ek és főleg a belőlük előállított termékek, mint a teflonserpenyők és a vízhatlan ruházat, veszélytelennek tűntek. Ez a hozzáállás kezd szerencsére sebesen megváltozni az új eredményeknek köszönhetően. A probléma csak az, hogy nagyon sok különböző PFAS létezik, már évtizedek óta szennyezik velük a vegyszergyárak a környezetet, szinte minden háztartásban megtalálhatóak a belőlük előállított használati tárgyak, és a szennyezés tovább folytatódik. Az ipar próbálja lekicsinyíteni a híreket, eltussolni az eltussolhatót, a kutatók és oknyomozó újságírók pedig próbálják kideríteni piszkos titkaikat – úgy, mint megannyi más ilyen botránynál.

A szomorú valóság az, hogy ebben a macska-egér játékban minden negatív PR ellenére, ami ilyen hírek után a szennyezés mögött álló társaságot illeti, a cégek nyernek. Egyrészt nagyon hatékony globális lobbihálózataik vannak, másrészt a vegyipar óriási méreteiből kiindulva temérdek munkahely függ a PFAS-ek, műanyagok és hasonló, bizonyos tulajdonságaiban hasznos, de mérgező anyagok előállításától. Ezzel érvelnek a gyártók, amikor a hatóságok szabályozásokkal és korlátozásokkal fenyegetik őket.

De pont szabályozásokra és korlátozásokra van szüksége ennek a bolygónak. És ezzel megint ott tartunk, hogy ahhoz, hogy az emberiség megadja egy élhető jövő lehetőségét a következő nemzedékeknek, teljesen meg kell változtatnunk fogyasztási és termelési szokásainkat. Az, hogy az anyagok világának kutatásával egyre újabb és egzotikusabb anyagokat találunk fel, még nem jelenti azt, hogy ez az emberiség fejlődéséhez érdemben hozzájárul. Ha a fejlődés nevében tovább fogjuk ökoszisztémánkat rákkeltő, az endokrin rendszert károsító és hormonálisan aktív anyagokkal szennyezni, és ezzel a működését változtatni, azzal csak ösztönözzük a már amúgy is súlyos és sebes, klímaváltozás által kiváltott tömeges kihaláshoz.

A modern korszak mikroszkopikus veszélyei körülvesznek minket. Az emberiség problémái pedig egyre makroszkopikusabbak.