Orbánról kritikusan, méltányosan

Michal Havran legutóbbi műsorában a szlovák köztévében Hunčík Péter a pszichológus szemszögéből, Horváth Július közgazdászként és Lovász Attila újságíróként boncolgatta Orbán Viktort, válaszokat keresve az elmúlt majd 30 év legsikeresebb magyar politikusának titkaira. Úgy vélem, sikertelenül próbálták megválaszolni a legfontosabb kérdést: miért sikeres Orbán és a Fidesz? 

A magyar miniszterelnök logikáját nem lehet csakis a belpolitika alapján megérteni, mivel Magyarországot nemzetközi léptékben szemléli. Méghozzá egy meglehetősen izgalmas szemszögből: a történelmi emlékezet alapján. Mások úgy gondolták és gondolják, hogy az 1989-es rendszerváltással valami új kezdődött a világban, végre felszabadult Európa keleti része és innentől kezdve mind egy nagy családhoz, a liberális demokráciához tartozunk. Nyugaton és nálunk is azt gondolták, elég egy az egyben átvenni ezt a sikert sikerre halmozó politikai rendszert, és az áhított életszínvonal, illetve társadalmi fejlettség egy generáción belül elérhetővé válik. Ez utóbbi folyamat kudarcát ugyan mindhárom vendég nyugtázta, ám azt már kevésbé, hogy pont ez volt egyik fő motiváció Orbán Viktor és a Fidesz mestertervéhez: eljutni a liberálistól a konzervatív oldalig, majd kialakítani a centrális erőteret, amivel Magyarországot egy sajátos demokratikus útra tudják terelni. 

Havran műsorának vendégei mintha még most is nehezen tudnának napirendre térni afelett, hogy ekkorát változtathat egy politikus és egy párt világnézete és hozzáállása. Holott erről is szól a politika. Orbán Viktor és a Fidesz a parlamenti ellenzékkel szemben egy dinamikus demokráciafelfogást vall. Azaz a nép igényei alapján folyamatosan változónak és nem egy állandó, az intézmények általi statikus rendszernek látják azt. Szerintük a politikus a kezdeményező, karizmatikus és aktív szereplő, míg a liberális értelmezésben egy menedzser típusú, a különböző intézmények és szereplők mögött meghúzódva egyensúlyoz. Ezt hozta magával a 2008-as nagy világgazdasági válság. S ezen felül Orbán Viktor a magyar történelemből is folyamatosan inspirációt merít, hiszen már a monarchiabeli időkben is megvalósultak a mostanihoz hasonló mamutpártok kormányzási módszerei, ahogy a külpolitikai gyakorlatok is: folyamatosan feszegetni a határokat, hogy a lehető legkedvezőbb körülmények teremtődjenek meg a magyar érdekek számára. Akár nyugaton, akár keleten. 

Orbán Viktor ma mindenkinél jobban olvassa választóinak gondolkodását Magyarországon, s ezt egy folyamatos történetbe helyezi, amiben mindenkinek megvan a maga szerepe. Az ellenfél (Moszkva, Brüsszel, parlamenti ellenzék, civil szervezetek stb.) és a hős (Orbán maga), aki utat mutat, képviseli és megvédi népének érdekeit. Ez mindaddig fenntartható, amíg nincs egy hatékony ellenzéki pólus, s amíg a választók is sikerként élik meg azt a történetet. 

 A szerző a Méltányosság Politikaelemző Központ munkatársa