Orbán, Fico – dwa bratanki

Orbán Viktor a Fidesz egyik alapítójaként az 1956-os magyar forradalom mártírjának, Nagy Imrének az újratemetésén, 1989. június 6-án robbant be a magyarországi közéletbe. Bátor beszédében követelte a hazáját megszálló szovjet csapatok mielőbbi távozását. Később, ellenzéki politikusként élesen bírálta Gyurcsány Ferenc közeledését Putyinhoz. Többször hangsúlyozta, hogy a „kőolaj ugyan Keletről jön, de a szabadság Nyugatról érkezik.” 

A magyar kormányfő pálfordulása 2009-ben következett be, miután november 21-én Szentpétervárott négyszemközt találkozott Putyinnal. Később Orbán elismerte, hogy ő kereste a kapcsolatot az orosz elnökkel, akivel azóta tizenkétszer találkozott. A két ország külügyérei ennél is többször tárgyaltak. Máig tartja magát az a feltevés, hogy az oroszok zsarolják Orbánt, akire Ungváry Krisztián szerint nincs egyetlen állambiztonsági adat sem. Ám a magyarországi ügynöklisták és a politikai hátterek egyik neves szakértője más lehetséges magyarázatot említ internetes podcastjában (Az orosz kapcsolat). Ezek szerint Szemjon Mogiljevics, Budapesten „Szeva bácsiként” ismert, az orosz alvilágot, majd pedig a Kremlt szolgáló alak megbízásából az egyik cinkosa 1994-ben egymillió márkát tartalmazó bőröndöt adott át két személynek – vallomása szerint az egyik Orbán, a másik talán Pintér Sándor jelenlegi belügyminiszter lehetett. Erről a találkozóról titkos felvétel készült, ami az orosz titkosszolgálathoz, majd Putyinhoz került. További beszédes tény az a világot bejárt felvétel, amely 2023. október végén készült a kínai Egy út, egy övezet rendezvényen, s amelyen a magyar kormányfő szokatlanul idegesen viselkedik a Kreml ura előtt, majd az oroszok ukrajnai invázióját katonai műveletnek hazudta. 

Ungváry szerint a pálfordulás azzal is magyarázható, hogy Orbán odahaza a putyini belpolitikai modellt igyekszik utánozni. Hadd tegyem hozzá: a budapesti vezér az ellenzéki politikusokkal szemben „csupán” karaktergyilkosságot követ el, míg a Kreml ura számos bírálóját tette el láb alól. 

A magyar kormányfő egykor liberálisként kezdte, majd a hatalom megszerzése érdekében átlovagolt – önmeghatározása alapján – a nemzeti konzervatív oldalra, ahonnan – sokak szerint – autokrata mocsárba vezérelte önmagát. Odahaza ostorozza a vérszegény baloldalt, mégis a közben a szélsőbalból szocdemessé vedlett, töretlenül oroszbarát Ficót választotta szlovák szövetségesnek. Nagyban hozzásegítette őt negyedszeri visszatéréséhez – azzal is, hogy tavaly kora ősszel szabadon bocsátotta a magyar börtönökből a külföldi embercsempészeket meg a migránsokat, akik meg sem álltak Nagykürtösig, országos riadalmat keltve, ami a Smer elnökének és társainak az esélyeit növelte. 

A magyar és a szlovák kormányfő minden jó érzésű emberhez hasonlóan békét, első lépésként pedig tűzszünetet óhajt az ukrán fronton. Őket hűtötte le Szergej Lavrov külügyminiszter, aki közölte: Oroszországnak nem érdeke a tűzszünet, mert azalatt megerősödnének az ukránok. 

Immár több hete a jó nevű közvélemény-kutatók mérései alapján nálunk a Progresszív Szlovákiának nagyobb a támogatottsága, mint a Smernek, Magyarországon Magyar Péter Tisza Pártja pedig megelőzte a Fideszt. Mindkét adat ideiglenes állapotot tükrözhet, vagy a statisztikai hiba sem kizárt. De azt is jelezheti, hogy mindkét országban olyan kormányfőt akarnak, akinek nincs diktátori hajlama, s aki nem Putyin érdekeit szolgálja. Remélhetően így gondolkodik a szlovákiai magyarok többsége is.