Oppenheimeri pillanat

Önök hamarosan nem tudják megkülönböztetni a hús-vér színészeket a mesterséges intelligencia által animált karakterektől. Salma Hayeknek elege is lett ebből, de hiába perelt volna. Ez ugyan még nem a valóság, csak a Black Mirror egyik része, de szerintem ez robbantotta ki a színészek sztrájkját Hollywoodban.

A Black Mirror az utóbbi évtized legütősebb disztópikus sorozata, amely fekete tükröt tart a társadalom elé. Az új részek nemrég kerültek fel a Netfl ixre. Charlie Brooker, a projekt agytrösztje olyan dolgokat ígért, amelyeket korábban ő maga is túlzásnak tartott volna. A technológiák fejlődése miatt ránk leselkedő veszélyekre gondolt.

Mindjárt az első epizódban egy Joan nevű átlagos nő döbbenten veszi észre, hogy a nagy streamingplatform az ő életének eseményeit dolgozta fel egy sorozatban, amelyben Salma Hayek alakítja őt, és esténként már meg is nézheti a fél világ, mi történt vele aznap a munkahelyén, vagy a pszichológusánál, ahol partnerkapcsolatát elemzi.

Mégis, hogy a francba csinálják ezt? – teszi fel a kérdést Joan az ügyvédjének, aki közli vele, hogy ma már bárkit megfigyelhetnek kamerákkal, lehallgathatják a telefonját, a színészek pedig a mesterséges intelligencia segítségével animált karakterek, vagyis gyorsan kész a napi epizód.

Meseszerűen hangzik mindez? Pedig gyanítom, hogy a hollywoodi színészek is elgondolkodtak Charlie Brooker sztoriján – illetve ez volt az utolsó csepp a pohárban.

Már ma is sok animált karakter mozog az akciófi lmekben, az MI előretörésével azonban csak idő kérdése, mikor állítanak elő egy olyan szereplőt, aki a megszólalásig hasonlít mondjuk Salma Hayekre. A sztorit szintén megírja az MI az előző részek alapján, úgyhogy a hollywoodi írók is mehetnek pincérkedni – amíg a robotpincérek el nem veszik a munkájukat.

A két hónapja kirobbant írósztrájk alaposan megingatta a filmipart, sok produkció leállt. Múlt péntektől pedig csatlakoztak hozzájuk a színészek is. Nagyon fontos gesztus, hogy az Oppenheimer-fi lm londoni premierjéről látványosan kivonultak a színészek, csatlakozva az USA legnagyobb filmszínész-szakszervezetének sztrájkjához.

Azt akarják elérni, hogy a nagy streamingszolgáltatók méltányosabban díjazzák őket, és garanciát követelnek arra, hogy a hollywoodi stúdiók nem helyettesítik a munkájukat mesterséges MI által generált animációkkal és hangutánzással. (Narrátorokra például már nincs is szükség, hiszen bármilyen hangot be tudnak állítani, amely megszólaltatja a dokumentumfilmek szövegét – bakik nélkül és teljesen ingyen.)

Mondhatnánk, hogy a filmes közhelyeket könnyű virtuális futószalagon előállítani, hogy a tömegjeleneteknél mindegy, hány statisztát generál egy robot, vagy hogy egy szöveget a gép is fel tud olvasni, mondjuk Tom Hanks hangján. Félő viszont, hogy egy művészeti ág a szemünk előtt degradálódik iparrá.

Ahogy az Oppenheimer rendezője, Christopher Nolan találóan megjegyezte: az MI fejlesztői oppenheimeri pillanathoz érkeztek, amikor ugyanúgy kicsúszhat a kezükből saját találmányuk, mint azt az atombomba atyjának története mutatja.