<p>Vladimír Mečiar először szerepelt a nyilvánosság előtt az 1998-as amnesztiák eltörlése óta a közszolgálati televízió szombati vitaműsorában. Nem okozott meglepetést: ugyanazzal az arroganciával, agresszióval és fölényességgel lépett fel, mint aktív politikus korában szokott. </p>
Önmeghurcolás
Mečiart az amnesztiák eltörlése nem változtatta meg. Az országot azonban valamennyire talán igen. Az a férfi ugyanis, aki dacára annak, hogy e kis ország rövid történetének eddigi legnagyobb zsarnoka volt, mostanáig vígan élvezhette nyugdíjas éveit, és nem sok hiányzott hozzá, hogy az önálló Szlovákia bölcs atyjaként vonuljon be a történelembe, most célkeresztbe került. Nem volt kellemes élmény a tévében nézni, ahogy vagdalkozik és ócsárol, ahogy annak idején is szokta, de ezen is túl kell esnünk ehhez a megkésett, bizonytalan megtisztuláshoz. Mečiarnak már nincs mivel takaróznia, az egyedüli, ami jutott neki, hogy jogellenesnek tartsa az állam legfőbb döntéshozó szerveinek, az egész kormánynak, a parlamentnek és az Alkotmánybíróságnak a működését. Mečiar ezzel végleg rendszeren kívüli lett, gyakorlatilag Kotlebáék mellé sorakozott fel azzal, hogy elutasít minden demokratikus struktúrát az országban csak azért, mert számára kényelmetlen döntést hoztak. A legabszurdabb talán az, amikor a – ma már hivatalosan is – jogtipró amnesztiák kihirdetője, aki súlyos bűncselekmények feltárását gátolta meg, a jogbiztonságra hivatkozik saját mentegetése során. Ha igazán biztos alapokon állna a jogbiztonság idehaza, Mečiarnak csak még nagyobb félnivalója lenne. Egyedüli menedéke továbbra is az, hogy neki és tehetséges követőinek (főként az épp kényszerből ellene fordult Robert Ficónak) sikerült elég tartós anomáliákat beépíteniük a szlovák jogállamiságba.
Sokan elmondták már, kevés az esélye, hogy Mečiart az amnesztiák eltörlése után felelősségre vonják, és rács mögé kerüljön. Most azonban azt láthatjuk, ez a korábban megingathatatlannak tűnő ember kétségbeesetten, átlátszó, harmatgyenge, érveknek alig nevezhető magyarázkodással védekezik, gyakorlatilag önmaga hurcolja meg magát a széles nyilvánosság előtt. Abba még most is félelmetes belegondolni, hogy egy ilyen önimádó, sötét lelkű zsarnok rakta le ennek az államnak az alapjait, de most már legalább minden adott, hogy felszabadultan nézzünk szembe az örökségével.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.