Önkiszolgáló büfé

Az egykor konzisztens értékrendek szélei megkoptak, több lyukat ütöttek mindegyikbe, hogy az éppen aktuálpolitikai rövid távú érdekeket ki tudják szolgálni. Mire is gondolok? Nézzük madártávlatból, egy most érkező földönkívüli lény mit látna a friss szemével? 

A magukat hol nyíltan, hol burkoltan a náci és szélsőjobb örökösöknek tekintő radikális pártok, akik így vagy úgy, de a két háború közti tekintélyelvű rezsimeket példának tekintik, a rasszizmust migrációellenességre fordítva viszik tovább a történelmi hagyományaikat. Ahol teljes a szakítás az elődökkel? Hogy pont a szovjetek elleni háborút egykor elismerő tábor mára az oroszbarát külpolitika bástyája lett? A második világháborúban a náci Németország mellé állt elődpártok ma Moszkva mellé sorolnak. Konzisztens? Semmiképp. 

A közösségiséget nevükben is viselő protokommunista, baloldali radikális mozgalmak elvileg az osztályharcot, az osztály- vagy munkástudat alapú közösségszervezést hirdetnek, a kollektív jogokért éltek-haltak szemben az individualizmussal. Ma? A Covid óta gyakran az egyéni szabadságjogok fő harcosai – oltásellenesek vagy épp más módon –, és éppen a társadalmi szolidaritás alapelvével szemben foglaltak el új pozíciót. A szolidaritás az lett volna, hogy mások védelmére magam is vállalom az oltást... 

A megszorításpárti, de legalábbis szigorú költségvetéssel dolgozó konzervativizmus? Csak ha északi az ország, a déli konzervatívoknak a geopolitika ezt az identitásrészét régen felülírta. Hogy a konzervatív kommunistaellenesség a hidegháborús időszak óta mennyire kikopott, azt pedig a piacbarát európai néppárt német delegációján látni leginkább, amely éppen a kommunista kínai gazdasággal való minél közelebbi kapcsolat mellett kardoskodik. A gazdaság előrébb van, mint az ideológiai konzisztencia, ami természetesen nem először fordul elő a történelemben, bár megint az arányok és a hosszú távú érdekek meghatározása lenne a fontos. 

Nyilván sosem volt egy ideológia sem 100%-ban koherens a pártja cselekedeteivel, az ideológiák könyvekben állnak, a valóság meg a lábunk előtt. A hónap végén mindenki szeretné megvenni a kiflit a boltban, ahhoz pedig a mához kell alkalmazkodni, mégha a mai struktúrák nem is az ideológiában leírt álmot tükrözik. Amire a figyelmet szeretném felhívni, hogy mennyire felgyorsult és milyen mértékben zilálódik szét az értékrendi alapon álló ideológia, minden oldalon fellazul, oszlik, töredezik. 

Ez pedig tökéletes tereppé teszi arra, hogy harmadik országok is belenyúljanak, a dezinformáció legtermékenyebb táptalaja az, amikor a logikát száműzik az ilyen narratívákból. Önkiszolgáló büfé lett az egykor társadalmi értékeket és igazságosságot kiszolgálni akaró ideológiák asztala.