Önkéntes katonák gyerekcipőben

Most mégis időszerű szólni róla, mert a védelmi tárca bejelentette, bevezetné az önkéntes katonai szolgálatot – ami fejlett demokráciákban nem is ritka megoldás a tartalékosok kiképzésére. 

Az önkéntesség, mint olyan, a fejlett, gazdag országokegyik elterjedt társadalmi intézménye. Sokan vállalnak önkéntes munkát – a viszonylagos jómódban felnövekvő fiatalok gyakran így adnak vissza a társadalomnak valami olyat, amit csak a jövőben élveznek majd társadalmi státusz vagy jómód formájában. Az idősebbek pedig sokszor a már megszerzett javak, életszínvonal vagy társadalmi státusz tudatában tesznek valamit, amivel a társadalomnak bizonyos dolgokat mintha visszaadnának. Szép rendszer s nemes, vannak országok, ahol az ellátó rendszerek, az állam feladatainak elvégzése működik magas szinten éppen az önkéntesség következtében.  Ha már a katonai önkéntesekről írunk, e sorok írójának egyik kedvenc rendszere a dániai – évente hirdetnek meg önkéntes katonai posztokat, a túljelentkezés háromszoros. A kiszolgált obsitos önkéntesek pedig tudják, az államigazgatásban, karrierfoglalkozásokban sokszor származik előnyük abból, hogy áldoztak a haza oltárán. Az önkéntes katonaságban van valami hazafias: a hazáért, szeretett szülőföldjükért vállalnak valamit a fiatalok, s később a haza ezért dicsérő pontokat osztogat majd, tehát pragmatikus szemszögből sem rossz üzlet.  Ahhoz, hogy ez működjön, s ne kizárólag aktuális egzisztenciális gondok megoldása legyen az önkéntes szolgálat, haza kell. Olyan, amelyről a bevonulók tudják, érdemes áldozatot hozni érte. Nemcsak azért, mert a jövőben ez előnyökkel járhat (hiszen mind a kiképzésnek, mind az esetleges bevetésnek lehetnek áldozatai is), hanem azért is, mert a haza a haderőt nemes célokra használja, a szabadság, az egyetemes emberi értékek védelmében. S ugyanez a haza minden egyéb területen is így viselkedik. A kormányzatok az ún. good government útját választják, az állami intézmények a mindenkori hatalom fékei a polgár szolgálatában, s az állam teljesíti alapvető funkcióit. Ilyen helyzetben lehet vállalni kockázatot is, mert minden egyéb érdem és haszon nélkül is tudja az önkéntes, amit tesz, nemes és célszerű.  Az önkéntes katonai szolgálat jó ötlet. Igazán akkor lenne jó,ha minden egyéb körülmény is azt igazolná, Szlovákia mint állam a jó kormányzás országa, intézményei működnek, bíróságai pártatlanok és igazságosak, a társadalmi szabályozás ethosza lenyesegeti a hatalommal járó vadhajtásokat, s az önkéntes nem arra való, hogy az egyébként létező, de lenyúlt forrásokat az ő munkájával pótolják. Üdvözlendő hát az önkéntes katonai szolgálat, de félő, kis hazánkban a túljelentkezés nem lesz háromszoros. Hacsak nem a kilátástalanul elszegényedő, munkalehetőségeket nem kínáló régiókban. De az már nem az igazi önkéntesség.