Mire való az imidzs? Ha másra nem, hát arra, hogy jobb legyen a kép rólunk annál, mint amilyenek vagyunk.
Távolról kezdem. Egy ausztrál csaj mesélte az alábbi történetet. Kicsit túllőtt magyarországi tartózkodási idején, így el kellett hagynia az országot, s ismét vízumért kellett folyamodnia.
Oda tesz a pecsét
Távolról kezdem. Egy ausztrál csaj mesélte az alábbi történetet. Kicsit túllőtt magyarországi tartózkodási idején, így el kellett hagynia az országot, s ismét vízumért kellett folyamodnia. Megszállt szlovákiai ismerőseinél, s a magyar nagykövetségen próbálkozott, ahol nagyon készségesek voltak. Pár napba azért beletelik egy vízum intézése, így a hölgy úgy gondolta, addig meglátogatja Svájcban élő ismerőseit. Egyetlen bökkenő volt csak: útlevelében már csupán egy tiszta oldal árválkodott, a vízumot pedig csak ilyen oldalra ragaszthatják. A határon ezért szépen megkérte a szlovák útlevélkezelőt, ne arra az oldalra tegye pecsétjét, mert vízumváróban van. Az útleveles végiglapozta az okmányt, gondosan megnézegette, majd zutty, odavágta az üres oldal közepébe a pecsétet. Ausztrál ismerősöm megrökönyödve bámulta az útlevelet, mire a határ bátor őre csak annyit mondott: oda pecsételek, ahova akarok.
És igaza van. Szabad országban mindenki oda teszi a pecsét (automatikus tárgyeset), ahova akarja, és esetleg más nem akarja. Hogy mit okozott ezzel? Ismerősömet tíznapnyi svájci rostokolásra kényszerítette, amíg meg nem érkezett az új útlevele Ausztráliából. S miután visszajött, újabb intézkedésekre, hiszen a vízumon szereplő szám nem egyezett az úti okmány számával, szóval pénz, idő, haddelhadd.
A történetben leginkább az érdekel, mit érezhet olyankor az ember, amikor elhatározza, direkt ártani fog valakinek. Hatalmat érez a kezében – még ha mikrohatalmat is –, hogy eljátszadozzon mások sorsával, s olyankor el is játszadozik. Haza megy este, és azt mondja az asszonynak: ma megint jól kicsesztem valakivel, igyunk! A lelkivilágát kérem kiteríteni az asztalra az ilyennek!
Hogy milyen lehet az imidzs? Például rosszabb, mint amilyenek vagyunk. Kinek jó az, ha a külföldi pontosan olyan képet fest rólunk egy nyomorult senkiházi miatt, mint, mondjuk, a román, a szerb vagy a bolgár vámosok miatt az érintett országokról. Mert mi is rendkívüli módon felháborodunk, ha a román–bolgár határon csak 10 euró per kopf, egy karton cigaretta és egy láda sör fejében engednek át bennünket akadálymentesen.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.