Ocsúdás, nagy késéssel

Múlt héttől azonban megváltozott a helyzet, és a kormány gyorsított parlamenti eljárásban egészen október végéig meghosszabbíttatná a kérdőívek kitöltésének határidejét, ami a jelenlegi állapotokat és a lakosság hangulatát tekintve mindenképp észszerű döntésnek minősíthető.

Nem erről a határozatról lobbant fel vita a hazai magyar közszereplők között, hanem az úgynevezett második nemzetiségről. Ugyanis az eddigi népszámlálásokon csak azt kellett feltüntetni, hogy ki milyen nemzetségűnek vallja magát. Most viszont – igaz, nem kötelezően – külön rovatban rögzítheti, ha nem csak egy etnikai közösséghez tartozónak tartja, érzi magát. E módosítás egyik kezdeményezője, Ravasz Ábel volt, szerinte így nem kell dilemmázniuk azoknak, akiknek a szülei vegyes házasságban élnek, hiszen lehetőségük lesz anyjuk, illetve az apjuk nemzetiségét is a két rovatban feltüntetni. Továbbá a magyar vagy a szlovák ajkú romák is örülhetnek az újításnak, mert mindkét identitásukról is nyilatkozhatnak, ha óhajtanak. Ugyanezt esetleg megtehetik az asszimiláció különböző szintjén levő magyarok, a magukat már szlováknak tartó egykori ruszinok, horvátok és németek is, ha ebben az új rovatban jelzik, hogy felmenőik valaha – netán nem is olyan régen – még nem a többségi nemzethez, hanem valamelyik kisebbséghez tartozónak vallották magukat.

A Híd szakembere e módosítás kapcsán magyarországi, cseh és más külföldi gyakorlatra hivatkozott. Például arra, hogy déli szomszédunknál két évtizede csupán mintegy 10 ezren vallották magukat szlováknak, egy évtizede viszont már 29 ezren, mert akkor már volt lehetőség a gyökereik, vagyis a másik nemzetiségük rögzítésére is. Ez tény, miként az is, hogy ezt a kedvező változást nyilván az is serkentette, hogy a Magyarországon 1993-ban elfogadott törvény alapján megalakultak a helyi és az országos nemzetiségi önkormányzatok.

Néhány napja Mózes Szabolcs, az MKÖ elnöke és Gyimesi György (az OĽaNO parlamenti képviselője) indítványozta a másik nemzetiséget firtató kérdés törlését. Forró Krisztián pártelnök révén az MKP is csatlakozott ehhez a kéréshez. Azzal érvelnek, hogy erről a módosításról egyelőre alig tájékoztatták az érintetteket, és meg is zavarhatja őket ez a változtatás. Az sem világos, vajon a második nemzetiségként a magyart megjelölő adatot milyen csoportba sorolják majd, s mindennek milyen következményei lehetnek a kisebbségi jogok további érvényesítésében. Ennek mielőbbi tisztázása kulcsfontosságú feladat. Ráadásul erről a változásról széles körű társadalmi eszmecsere nem volt. Ez pedig mindkét fél mulasztása.

A törvénymódosítást 2019 októberében fogadták el – vagyis nagyon későn ocsúdtak most fel a módosítás ellenzői. A kabinettől, elsősorban a miniszterelnöktől remélik kérésük teljesítését. A hazai magyar és szlovák szociológusok viszont a vitatott rovat megtartását kérik tőle. A kormány egyelőre függőben hagyta a kérdést, amely nemcsak a hazai magyarokat, hanem a többi nemzetiséget is érinti. Ők hivatalosan nem közölték álláspontjukat, ám értesüléseim szerint egyesek már javában kampányolnak a második nemzetiség feltüntetése mellett, amit – ha szükséges lesz rá – őszig a magyar kampánystáb is megtehet.

A magyar vitát alighanem az dönti el, hogy vajon bő két héttel a népszámlálás kezdete előtt a Statisztikai Hivatal képes-e végrehajtani a módosítást, ha erre utasítást kapna a kormánytól. Bárhogy is lesz, a politikusaink ne vitatkozzanak tovább. Inkább azon dolgozzanak, hogy a viszálykodásaik miatt kiábrándultak is tudatosítsák közösségünk alapvető érdekeit, és ezért lehetőleg az első rovatban vallják magukat magyarnak.