Nyugattalanság

Az 1963-ban indított rendezvény hagyományos két főszereplője Európa és az Egyesült Államok. Idén látványosan hiányzott az Egyesült Királyság, a britek képtelenek voltak miniszteri szintű képviselőt küldeni, a kormányátalakításra hivatkozva. 

Na de van-e nyugattalanság? Az amerikai külügyminiszter, Mike Pompeo bizonygatta, hogy a hidegháború óta most először növekedik újra az USA jelenléte az európai kontinensen. Tényeket sorolt, de az európai partnerek meg Trump tweetjeit olvasták az elmúlt években, és meg lehet érteni, hogy nyugtalanná tették őket.

Hiába az amerikai jelenlét a NATO keleti végein, a feszültséget mindig fokozza Berlin magatartása. Lassan már elfogadhatatlan a német halogatás a katonai kiadásnövelés terén. 2031-ig nem tervezi elérni a 2 százalékos küszöböt, amelyet a NATO már évek óta igyekszik számonkérni a tagjain. Az egyik szenátor – félig viccesen – úgy fogalmazott, hogy annak idején Kennedy fele ennyi időt kért a választóitól a Holdra szállásra. 

A washingtoni delegáció egyértelművé tette a konferencián (és az elmúlt években is), hogy Moszkvát és Pekinget stratégiai ellenfélnek tekinti. Az európaiak ezt egyre kevésbé fogadják el. Emmanuel Macron francia elnök, aki idén először szólalt meg Münchenben, egyenesen az oroszokkal való kiegyezést szorgalmazta. Tulajdonképpen teljesen szerepet cserélnek Trumppal: emlékezetes, a New York-i ingatlanmágnás megválasztása után igyekezett Putyinnal zöld ágra vergődni, míg az első Macron–Putyin sajtótájékoztató kifejezetten harciasra sikeredett Versailles lépcsőin. Mostanra ez teljesen megfordulni látszik.

Finom részlet, hogy a német szervezők Nancy Pelosit, az amerikai demokrata házelnököt is meghívták, csakhogy már az amerikai ellenzéki párt sem bírja az európaiak teszetoszaságát. Az egyébként Trumppal személyes háborút folytató Pelosi tanúbizonyságot tett Münchenben arról, hogy a kínaiakkal szembeni ellenséges érzés nem pártkérdés: ő is arról beszélt, hogy érdemes lenne elkerülni a mobilos 5G-hálózat „sinizációját”, vagyis azt, hogy a kínai Huawei (még nagyobb) piacot kaphasson Európában. Az európaiak viszont meghívták a kínai kormány képviselőjét is az eseményre, aki persze lehazugozta az amerikai álláspontot.

Itt tartunk 2020-ban. Az érdekek kezdenek teljesen elválni egymásról, ezzel viszont fragmentálódik a nyugati csapat, ami pedig szétforgácsolja az erejét. Ezt örömmel nézik mindenhol, ahol eddig erőt mutattunk. 

Az 5G fontos, de nem az egyetlen kérdés. A kínai ipari kémkedés a német és francia vezető innovatív cégek szellemi tulajdonait is vastagon szipkázza. Az USA és Európa nagy része maga mögött hagyta mostanra a dzsihádista kihívást, amely korábban szintén megosztotta a szövetségesi tábort. De a mostani új kihívásokat sem képesek hasonlóan értelmezni az Atlanti-óceán két felén, még azokat sem, amelyek azonosan érintenek bennünket. Ez a nyugattalanság legnyugtalanítóbb tünete.