Nyolcvankilences emlékfoszlányok

A pozsonyi régi Aviontól az Sznf térig kísértem őket, kíváncsi voltam, mi lesz ebből. A pár héttel korábbi események jutottak eszembe, amikor a színház előtt vízágyúkkal oszlatták fel a szocializmus rendőrei a gyertyás felvonulást. Kolléganőnk csuromvizesen, átfázva jött vissza a szerkesztőségbe, de lelkesen látott hozzá a híranyag megírásához. Valami megmozdult – éreztük. Figyeltük, mit mond a tévé, a rádió, mi történik az utcán, mit mondanak az emberek, lesz-e végre szabadság. Egyfajta 68-as déjà vu-ként éltem meg e napokat – akkor a szüleim figyelték az eseményeket, én ifi regényt olvastam, s 89-ben, harmincvalahány évesen elért a politikai események szele engem is, míg pici, ötéves lányom még a mesék világában élt. Teltek a novemberi napok, peregtek az események, egyre többen jártak a térre kulcsot csörgetni.

Hihetetlen, mekkora, talán 100 ezres tömeg gyűlt össze az Sznf téren nap mint nap, fegyelmezett volt és szabadságéhes, leste, mit mondanak a szónokok: Milan Kňažko, Ján Budaj (a budajkájában), Ján Čarnogurský, akit a diákok követelésére engedtek ki a börtönből.

Rohadt hideg volt, de boldogan fáztunk,

és hallgattuk a fellépőket, köztük Karel Krylt, a legendás cseh énekest, aki dalaival üzent és bátorított. Megalakult a Független Magyar Kezdeményezés, a Nyilvánosság az Erőszak Ellen, megalapították a Napot, melyhez jobb jövő reményében több kollégánk átpártolt. December közepéig aztán elcsendesedett a bársonyos forradalom.

Elhalványultak az emlékek, miként éltük meg a forradalmi napokat a szerkesztőségben. Más volt a hangulat, a munkamenet. A Presscentrum, amelyben akkor az Új Szó is helyet kapott, méhkasra hasonlított, soha azelőtt nem nyüzsgött annyi ember a lenti hallban, soha nem volt olyan jövés-menés az épületben. Gyűlésekre, tanácskozásokra emlékszem és főszerkesztőcserére. Ment Husák és jött Havel, az Új Szóban hasonló váltást élünk meg „kicsiben”: távozott Kiss Jóska és jött Szilvássy Jóska. Nem is az itteni bársonyos események maradtak meg mélyen az emlékezetemben, hanem a véres romániai forradalom. Ott összecsapások voltak, harcok, az utcákon halottak hevertek. Nagy izgalommal követtük a megrázó eseményeket a tévében, féltettük az ottani magyarokat. Megrázó volt egyenes adásban nézni Nicolae és Elena Ceausescu kivégzését. Még arra is emlékszem, milyen kabát volt a román diktátoron.

Urbán Gabriella, az Új Szó Panoráma rovatának vezetője