Nyilatkozatok és a realitás

Majd – szakítva korábbi bevett szokásával – kijelentette, csak pártja, az SDKÚ, a KDH és a Híd alkothat kormányt, a többiek bóvli kategóriájúak. Ebben az az újdonság, hogy de facto a potenciális bejutó pártok egy részét előre kizárta az együttműködésből. Fico a múltban mindig kínosan ügyelt arra, hogy senki előtt se vágja be az ajtót. Akármennyire ostorozta is Dzurindát, egyszer sem mondta, hogy az SDKÚ-val nem lépne koalícióra, bármennyire is a szlovák állam ellenségének titulálta az MKP-s politikusokat, egyszer sem zárta ki, hogy együtt kormányozhatnának.
2011-re mindez megváltozott. De hogy sorra vegyük kijelentéseit: a napokban elmondta, ha több mint 75 mandátumot szereznének is, egyedül semmiképpen sem vállalják a kormányzást. S hogy még teljesebb legyen a kép, Fico hozzátette: nem jó, ha egy koalíció alkotmányos többséggel bír, mert aztán úgy járhat, mint Magyarország a Fidesz kétharmadával. Mely nem egyeztet az ellenzékkel – nem mintha Fico egyeztetett volna itt 2006 és 2010 között bármilyen ügyben. Nos, mit kezdjünk ezzel a nyilatkozatcsokorral? Semmit. Fico úgyis azzal lép koalícióra márciusban, akivel akar és aki őt akarja. A hangsúly a mondat második felén van. A jobboldali pártok irányában nyitó nyilatkozataival ugyanis azt akarja elérni, hogy még véletlenül se egyezzen ki a jobbközép. Ha ugyanis kizárja az SNS-t a választások utáni együttműködésből, s mindehhez még azt is hozzáteszi, hogy mindenképpen társat fog keresni, a jobboldalon úgy érezhetik, Fico nélkülük nem fog tudni kormányozni.
Pedig de. A Smer elnöke már öt éve is megmutatta, hogy elsőosztályú politikai technokrata, aki a politikai haszonszerzés maximalizálása és a rövid távon megszerezhető előnyök besöprése érdekében akárkivel hajlandó összeállni. Igen, Slotával is. Mert mennyivel zűrösebb a jelenlegi SNS, mint a 2006-os? Szélsőségesek, gyűlölködnek, s mellette ott lopnak, ahol tudnak? Ez már öt éve sem volt újdonság.
Ami új, az a nemzetközi környezet. 2006-ban még „megengedhette” magának a Nyugat, hogy ejnye-bejnyézzen egy kicsit a Mečiarral és Slotával létrehozott koalíció láttán, ám most sokkal nagyobb problémákkal küzd az EU ahhoz, hogy ebből az irányból lényeges kritika érje Ficót.
És ezt ő is tudja. Mint ahogy azt is, hogy hiába ostorozták egymást nyilatkozataikban az elmúlt másfél évben a smeres és SNS-es vezetők, ha Fico úgy akarja, Slota akármikor hűségesen beáll mögé, mert tudja, ki biztosítja számára a zsákmányt.
A jobboldal így csak egyféle módon mehet biztosra, ha az SNS kibukik a parlamentből – és a Smer 75-nél kevesebb mandátumot szerez. Ebben az esetben viszont a választások után nyomban felmerülne a kérdés: nem vétek, hogy nem tud megegyezni a százfelé húzó jobbközép? Ezt a kérdést pedig leginkább majd azon párt illetékeseinek kell feltenniük, akiknek a legnagyobb esélyük lesz a Smerrel kötendő koalíció aláírására.
Fico ugyanis csak csendestársat keres: olyat, aki a morzsákkal is megelégszik, s mindemellett jókat lehet belerúgni. Az a párt, amely ilyen szoros jobboldali versenyhelyzetben aláír – egyedül! – a Smernek, valószínűleg saját halálos ítéletét írja alá.