<p>Embernek lenni nem könnyű. De ha már azok lettünk, nem pedig egér, madár vagy alma a fán, nem csak örömeink vannak, problémákkal is szembe kell néznünk. </p>
Női problémák
Vannak tipikus női problémák. Nem olyasféle, hogy reggel mit vegyünk fel, mert ez ma már sok férfinak is dilemmát okoz, hisz ők is szeretnek jól kinézni. Van azonban egy lényeges különbség: őket nem elsősorban a kinézetük alapján ítélik meg, a nőket azonban gyakran igen.
Munkaerő-toborzó ismerősöm szerint azokban a szervezetekben, ahol a végső döntést férfi hozza, a női alkalmazott kiválasztásánál sokszor a kinézet a legfontosabb szempont. Ezt „reprezentatív külső“ címszó alatt elrejtik az egyéb szempontok, tehát a megfelelő végzettség, nyelvtudás és egyebek közé, mert olyan rendelést ma már mégsem illik leadni, hogy kell egy szép csaj. A reprezentatív külsőt pedig meg tudják indokolni azzal, hogy a nő emberekkel lesz kapcsolatban. Ahogy egy munkaerő-piaci kutatásnál mondta nekem egy üzletvezető: „egy csinibaba jobban mutat a pult mögött”.
Magas pozícióknál is működik ez a szempont, kicsit „finomítva”: ha több alkalmas jelölt van, és nem kimondottan nőt akarnak, akkor elsőként a férfi az esélyes, csak azután a nő, s több nő közül az, amelyik szebb, pontosabban jobban tetszik a megrendelőnek, vagyis végső soron az ő ízlésén múlik. A szerinte csúnyábbnak, öregebbnek pechje van. Mondhatnánk, a főnök is ember, a személyes szimpátiát nem lehet figyelmen kívül hagyni, főleg ha egyébként két egyformán megfelelő jelöltről van szó, s az vesse rá az első követ, akit sosem befolyásol a külcsín. Ami mellesleg nem zárja ki a belbecset!
Csakhogy a szép nőnek sem egyszerű! Egy multicégnél magas pozícióban levő okos, több nyelven beszélő, hozzáértő, a munkáját kifogástalanul végző, szép nő mesélte, hogy amikor először jött a német igazgató, neki szólt, hogy főzzön kávét. A nő kedvesen, de határozottan felvilágosította, hogy mint tudja, hiszen ő vette fel, neki ennél a cégnél más dolga van. A főnök dohogva utasította a kávéfőzésben illetékest, aki persze szintén nő volt, mert ugye nem jellemző, hogy a kávét férfi főzze. Ezután utasította a menedzsernőt, hogy ha nem is ő főzi a kávét, azért ha majd vendégek jönnek, ő hozza be, hadd lássák, micsoda nők dolgoznak nála. Ha ez bók akart lenni, eléggé félresikerült, egyébként meg a nő nem annak vette. A bent ülő férfi menedzserek kaján mosollyal figyeltek.
Történt ez azután, hogy a nő nagy nehezen elfogadtatta magát velük, mivel sokáig abból indultak ki, hogy egy szép nő biztosan buta, ennek megfelelően is kezelték, és sokat sírt emiatt.
Munkaerő-toborzó ismerősöm szerint azokban a szervezetekben, ahol a végső döntést férfi hozza, a női alkalmazott kiválasztásánál sokszor a kinézet a legfontosabb szempont. Ezt „reprezentatív külső“ címszó alatt elrejtik az egyéb szempontok, tehát a megfelelő végzettség, nyelvtudás és egyebek közé, mert olyan rendelést ma már mégsem illik leadni, hogy kell egy szép csaj. A reprezentatív külsőt pedig meg tudják indokolni azzal, hogy a nő emberekkel lesz kapcsolatban. Ahogy egy munkaerő-piaci kutatásnál mondta nekem egy üzletvezető: „egy csinibaba jobban mutat a pult mögött”.
Magas pozícióknál is működik ez a szempont, kicsit „finomítva”: ha több alkalmas jelölt van, és nem kimondottan nőt akarnak, akkor elsőként a férfi az esélyes, csak azután a nő, s több nő közül az, amelyik szebb, pontosabban jobban tetszik a megrendelőnek, vagyis végső soron az ő ízlésén múlik. A szerinte csúnyábbnak, öregebbnek pechje van. Mondhatnánk, a főnök is ember, a személyes szimpátiát nem lehet figyelmen kívül hagyni, főleg ha egyébként két egyformán megfelelő jelöltről van szó, s az vesse rá az első követ, akit sosem befolyásol a külcsín. Ami mellesleg nem zárja ki a belbecset!
Csakhogy a szép nőnek sem egyszerű! Egy multicégnél magas pozícióban levő okos, több nyelven beszélő, hozzáértő, a munkáját kifogástalanul végző, szép nő mesélte, hogy amikor először jött a német igazgató, neki szólt, hogy főzzön kávét. A nő kedvesen, de határozottan felvilágosította, hogy mint tudja, hiszen ő vette fel, neki ennél a cégnél más dolga van. A főnök dohogva utasította a kávéfőzésben illetékest, aki persze szintén nő volt, mert ugye nem jellemző, hogy a kávét férfi főzze. Ezután utasította a menedzsernőt, hogy ha nem is ő főzi a kávét, azért ha majd vendégek jönnek, ő hozza be, hadd lássák, micsoda nők dolgoznak nála. Ha ez bók akart lenni, eléggé félresikerült, egyébként meg a nő nem annak vette. A bent ülő férfi menedzserek kaján mosollyal figyeltek.
Történt ez azután, hogy a nő nagy nehezen elfogadtatta magát velük, mivel sokáig abból indultak ki, hogy egy szép nő biztosan buta, ennek megfelelően is kezelték, és sokat sírt emiatt.
Figyelem! Felnőtt tartalom!
Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.